A bort rendszeres fogyasztó vásárlóknak is csak egy töredéke meri borbarátnak nevezni magát – derül ki a Nagy Bor Tesztből, amelyet 40 ezren töltötték ki a nyáron. A tesztet kitöltők statisztikai értelemben nem képezik le Magyarország lakosságát, válaszaik mégis jó visszajelzést adnak a piac igényeiről, fontos információkkal szolgál a boros szakma számára a fogyasztói szokásokról. Kíváncsi vagy az eredményekre?
A bort rendszeres fogyasztó vásárlóknak is csak egy töredéke meri borbarátnak nevezni magát – derül ki a Nagy Bor Tesztből. Egyértelmű, hogy a fogyasztók önbizalmának erősítése lehet a szakma egyik feladata a jövőben – vélekedik Kathona Krisztán, a Borháló Borkereskedés beszerzési igazgatója.
A felmérés egyik fő megállapítása szerint a borkultúra folyamatosan fejlődik Magyarországon, ami a fogyasztók választásaiban is tetten érhető.
- Drágább borokat választunk: az otthoni fogyasztásra szánt átlagos palackár a 2012-es 761 forintról 1000 forint fölé kúszott, amit egy-két éve még a legoptimistábbak sem reméltek.
- A hipermarketek háttérbe szorulnak: a négy éve felvett adatokhoz képest megduplázódott és már 12 százalékra rúg a pincészeteknél vagy boros rendezvényeken történő borfogyasztás. A vásárlások egyharmadára még mindig hipermarketekben kerül sor, de a borszaküzletek folyamatosan növelik részesedésüket: jelenleg az összes fogyasztás 15 százaléka származik szaküzletben történt értékesítésből.
A Nagy Bor Teszt egyik érdekes kérdése volt, miként ítélik meg saját kompetenciájukat a fogyasztók: roppant szerényen. A válaszok tanúsága szerint a kitöltők 42 százaléka tartja magát „egyszerű borfogyasztónak”, 39 százalék „érdeklődőnek”, 14 százalék „borbarátnak”, 3 százalék „borismerőnek”, minden századik válaszadó pedig „borszakembernek” vallja magát. A borbarátok és borismerők aránya ugyan 2012 óta folyamatosan nő, Kathona szerint azonban a mostani 17 százalék is fájdalmasan kevés. „A focihoz mindenki ért, aki megnézett két bajnoki meccset, de borbarátnak csak minden hatodik fogyasztó meri nevezni magát?” – teszi fel a kérdést.
A Borháló szakértője szerint a kilencvenes és kétezres évek minőségi forradalma és az azt körülvevő beszédmód sok fogyasztót tanácstalanná tett. „Pedig a borok élvezetéhez nem felsőfokú francia nyelvvizsga kell, hanem emberi nyitottság és némi gyakorlati tapasztalat: mire érdemes odafigyelni, amikor bort választunk vagy bort ízlelünk. És persze mindenekelőtt tisztában kell lennünk saját igényeinkkel, békében kell élnünk saját ízlésünkkel, stílusunkkal” – pontosított.
A Nagy Bor Teszt adatai azt is alátámasztják, hogy a fogyasztói önértékeléssel nincs minden rendben. A saját hozzáértésüket vállaló „borbarátok” és „borismerők” között felül vannak reprezentálva a férfiak, a budapestiek, a magas iskolai végzettségűek, a vásárlásaikra több pénzt fordítók, míg kevesebben vannak a nők, a falun vagy kisebb városban élők, a kevésbé iskolázottak.
Az „érdeklődők” tulajdonképpen kevesebbre taksálják magukat, miközben a csoport nyitottnak mutatkozik, ha új vásárlási módokról vagy új ismeretek elsajátításáról van szó. „Üzleteinkben tapasztaljuk, hogy törzsvásárlóink egyre bátrabban kérdeznek, és egyre többet időznek a boltokban borokról beszélgetve, bort kóstolva. Ezért is fontos, hogy a pincészeteknél és a szaküzletekben is egyszerű élvezeti termékként beszéljenek a borról az azzal foglalkozók” – mondja Kathona.
A borfogyasztók nyitottságának másik jele, hogy szolidan nő a bort interneten vásárlók aránya, és még jobban emelkedik azoké, akik tervezik, hogy online kereskedésben szereznek be bort. „Az online vásárlás a bizalom jele. A fogyasztó bízik a borászokban, megvannak a kedvencei, de szívesen kipróbál új dolgokat is. És igen, bízik a kereskedő és a borász értékítéletében is, hogy jól árazzák be az adott tételeket – mondja Harsányi Dávid, a Winelovers kutatásvezetője. Ennek a nyitott, kereső, próbálkozó magatartásnak kiváló színtere az internet, ahol a vevők nemcsak a borokat találják meg azonnal, de a róluk szóló leírásokat és más fogyasztók értékelését is" – teszi hozzá.
