Magyarország területén már a honfoglalás előtt is készítettek bort, hála az előnyös természeti adottságoknak - és persze annak, hogy a rómaiak is szerették a bódító italt. Jelentős bortermő országnak számítottunk egész történelmünk során, olyannyira, hogy például XV. Lajos francia király egyszerűen a borok királyának, királyok borának nevezte a tokaji aszút. A helyi fajták jelentősége azóta is megkérdőjelezhetetlen.

Egészen Probus római császár idejéig (i.sz. 276-282) visszanyúlik a történet, aki a római telepesekkel rengeteg szőlőt telepíttetett a mai Sopron, Veszprém, Zala, Baranya, Tolna és Fejér megye területén. A környező tartományokba és országokba már akkor is eljutott a magyar bor híre, Mária Terézia uralkodása alatt ráadásul az osztrák tartományok, Cseh- és Morvaország is komoly mennyiségben kezdte el vásárolni.

Ezután jött azonban a nagy filoxéravész (1874-1914) ami egy teljesen új szakaszába helyezte a borkészítést, megindult az ellenálló fajták telepítése és az úgynevezett immunis homoktalajokon történő szőlőtelepítés is. Ebben az időszakban jött létre (1860) a szőlőtermesztési szempontból jelentős Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet, illetve a Törley pezsgőgyár is 1881-ben. Ez a szakasz a nagyüzemi termesztés kialakulásáig tartott, amelytől számítjuk a 3. szakaszt, ami főképp a termesztés intenzitásában tér el az első kettőtől, és amiben most járunk.

Az isten kétféle bort teremtett: a szürkebarátot és a leánykát. A szürkebarát és a leányka csinálja a többi bort úgy, hogy a szürkebarát beteszi dugóját a leánykába. Ha a dugó pont jó, akkor, ezerjó. Ha a dugó puha, akkor a leányka elkezd szamorodni. Ha a dugó el van szorítva, akkor kéknyelű. Ha a dugót felaprítva teszik a leánykába, akkor, szemelt rizling. Ha a dugó nehezen megy be, akkor visontai. Ha a dugó sehogyan sem megy be, akkor pusztamérgesi. Ha a leányka nem kap dugót, akkor csongrádi vörös. Ha a dugót egy másik szürkebarátba teszik, akkor homoki vagy melegeshegyi. Ha a leányka nem akarja a dugót, akkor kövidinka. Ha a dugó csavaros, akkor furmint. Ha a dugót rossz helyre teszik, akkor malaga. Ha a szürkebarát 25 éves, akkor bikavér. Ha a szürkebarát 75 éves, akkor aszú. Ha a szürkebarát költői hajlamú, akkor siller. Ha a leányka fekete, akkor Pinot noir. Ha a leánykán erényöv van, akkor vaskúti. - Koteczky Gabriella

Bemutatunk most öt olyan őshonos, helyi fajtát, amiket egyszerűen meg kell kóstolnod, mert valóban kihagyhatatlan kuriózumok! Hogy hol lesz lehetőséged a borok megismerésére? December 2-án, az évadzáró karácsonyi Afterworkön!

Rózsakő

Az 50-es évek végén keresztezték kéknyelűből és budai zöldből a Badacsonyban, nevét pedig a legendás badacsonyi bazaltkőről kapta. Vadvirágok, szőlő, finom tüzesség és fűszeresség egészíti ki a gazdag savtartalmat, a telt ásványosságot és a hihetetlenül hosszú kortyokat. Megkóstolhatod december 2-án, a Szászi Pincénél (Szigligeti Rózsakő 2015) és a Borbély Családi Pincénél (Rózsakő Selection 2015)!

Turán

Egerben többszörös keresztezés eredményeként jött létre, mégpedig a bikavér 8 (teinturier & kadarka) és a Gárdonyi Géza (medoc noir & Csaba gyöngye) keresztezésével. Bora roppant mély színű, sűrű, melyhez magas savtartalom és bársonyos tanninok társulnak. Vörösboroktól eltérően tökéletesen érezhető benne egy kis virág- vagy mézillat, és rengeteg aromaanyag: köszönhetően a Csaba gyöngyének és a kékmedoc-nak. Házasításokban mélységet, harmóniát és zamatot ad a bornak. Kóstold meg az Afterworkön, a Csernyik Pincénél (Turán 2015)!

Fürtike / ezerfürtű

A szőlőfajta a tramini és a hárslevelű keresztezéséből jött létre Kecskeméten, melyet már csak a legszerencsésebbek kóstolhatnak, hiszen oly kevesen foglalkoznak vele. Bár a bor fajtajelleges. ám nem túl különleges, sokkal inkább vidám, élénk, mosolygós bor, könnyed citrusossággal, finom fűszerességgel, amiből ha újbor készül, nem várt hosszúságú kortyok születnek! Megkóstolhatod ezt a ritkaságot Dúzsi Tamás Pincéjénél (Fürtike 2016)!

Kabar

Hárslevelű és bouvier szülőktől származik ez a kifejezetten simulékony és kedves fajta, melyet Tokaj-Hegyalján nemesítettek. Üdítő, virágos aromájú, magas savtartalmú, ám jó cukorgyűjtőképességű bor, mely az érlelést is meghálálja. A kortyok szép kerekek, betöltik az egész szájat: a finoman édeskés jelleg tökéletesen kiegészíti az élénk savakat. Roppant hosszú utóíze van, melyet ezúttal somlói oldaláról ismerhetsz meg: a Somlói Vándor Pincénél (Kabar 2015)!

Királyleányka

Erdélyi eredetű, hagyományos magyar szőlőfajta, mely a kövérszőlő és a leányka spontán nászából született. Intenzív, hízelgő szőlővirágillata van, ízében főként a bodza, sárgadinnye, egres és zöld papaya jelentkezik, valamint liliom, viola, akác, kamilla és vadrózsa aromái: a királyleányka egy igencsak sokrétű, ám viszonylag könnyed és életteli bor. Utóízében némi kesernye, kevés izgalmas gyömbérrel. Házasításokban is kiemelkedősen teljesít és egyébként hosszabb érlelésre is alkalmas. Kóstold meg másodikán a Csetvei Pince 2015ös Királyleánykáját!

Tudtad? 

Európában a legtöbb nyelven a latinból eredő vinum kifejezés egy-egy formájával illetik a bort, míg mi ezt érdekes módon nem vettük át, és egyedülállóan bornak hívjuk az erjedt italt. A szó magyarázata érdekes vallási és kultúrtörténeti vonatkozásokat rejt, amikből feltételezhetjük, mi is isteni italként ismerkedtünk meg a szőlő levével. Egy bizonyos Bor-Tengri nevű szent hegyet kínai források szerint a velünk rokon nomád népek különösen tiszteltek, ahol is áldozatokat mutattak be, és a bor, amellyel ezt végrehajthatták, a rituáléval szorosan összefonódva, egy idő után már magát az italt is jelenthette. A szó tehát vélhetően innen ered.