6 bizarr fogás a sátán étlapjáról

Mi utáljuk, ők imádják

2017. szeptember 29. - Winelovers

lany_hanyinger_istock_1500.jpg

Egyszer három fiúval laktam együtt, akik közül az egyik olyan szinten volt nemtörődöm, ha kulináris élvezetekről volt szó, hogy ha csak joghurt és tészta volt otthon, akkor abból ő minden gond nélkül elkészítette a joghurtos tésztát, majd meg is ette. Míg ez bennem leginkább undort váltott ki, addig ő egyszerűen csak jóízűen megvacsorázott.

Az ember – sajnos egyre inkább – minden szemetet megeszik (és iszik). Hiába a divatos vagy éppen hasznos étkezési trendek, továbbra is esszük az egészségtelen gyorskajákat, és néha egészen különös ételeket is. Pedig az étkezés a kultúra része, ezért nem meglepő Amerikában mogyoróvajas-lekváros kenyeret enni – amin anno csak kamilláztunk – vagy éppen Oroszországban kaviáros blinit fogyasztani.

Na de mi van akkor, ha a népi eledel nem csak hogy meglepő, hanem egyenesen gusztustalan? Következzen most 6 olyan fogás, ami a helyiekben gyönyört, bennünk pedig vélhetően undort vált ki.

Escamoles

escamoles-722x424.jpg

Azért írtuk inkább az eredeti, spanyol nevét, mert a magyar hallatán rögtön kiráz a hideg. Na jó, mégis eláruljuk: ez a hangyalárva. A mexikói ínyencség elsősorban az agave cserjék gyökerei között található meg, aminek összegyűjtése kicsit sem hálás feladat, hiszen a hangyák híresen harapósak. Az apró tojások állaga leginkább a túróhoz hasonlít, és nem csak az aztékok egykori kedvence volt, hanem ma is előszeretettel keverik a taco mellé felszolgált guacamole-be.

Ha bort innánk hozzá, egy testesebb rozét, vagy egy komplexebb chardonnay-t választanánk. 

Casu marzu

casumarzu.jpg

Megint szebben hangzik az olasz név, mint a magyar... A nyüves sajt juhtejből készül Szardínián, és cuki, áttetsző, körülbelül 8 milliméteres kukacok élnek benne. A legbevállalósabbaknak ajánlom csak – pedig igazi afordiziákumnak számít, hiszen ezek a mozgó nyüvek saját nedvüket kibocsájtva egy kis extra édes ízzel is megáldják a sajtot. Aki nem vállalja így ebben a formában (mondjuk mert hogy a lenyelt élő lárvák át is tudják rágni magukat a beleken), zárja el a sajtot a levegőtől, így elkerülheti a lehető legrosszabbat. 

Ha bort innánk hozzá, egy késői szüretelésű rajnai rizlinget, esetleg egy Madeirát választanánk. 

Surströmming 

surstromming.jpg

Kijelenthetjük, hogy hivatalosan is ez a legbüdösebb étel a világon. A svéd erjesztett hal története a só egykori túl magas árával kezdődött, de "szerencsére" a tradíció máig fennmaradt. A legzsírosabb heringek a konzervdobozban – az aktív széndioxid-termeléssel – tovább erjednek, ezért is domborodik olyan szépen a kis konzerv. A rothasztott hering igazi nyári ínyencségnek számít arrafelé!

Ehhez a fogáshoz nem bort, hanem inkább sört javaslunk!

Béka sashimi

frog-sashimi.jpg

Nem a szívemnek legkedvesebb állat a béka, de azért az, hogy élve kibelezik és megnyúzzák szerencsétlent, majd bár leszúrják, de szegény mégis tovább rángatózik a tányéromon, nos, mindenképpen erős (van, ahol éppen ezért tiltott ételnek számít). Japánban viszont ez is csak egy hagyományos fogás, és a kecskebéka így prezentálva igazi csemege! Bizonyos részeit kifőzik erőlevesben, ezután pedig csak egy kis szójaszósz és friss citrom kell, és voilá, kész is!

Ha bort innánk hozzá, a japán Koshu-t választanánk.

Pacha

pacha.jpg

A horror tovább folytatódik, ez az iraki különlegesség ugyanis egész pontosan birkafejet jelent, főve. Elsőre talán annyira nem is lepődsz meg – tudom, mi is eszünk itthon marhapofát. Na de ez nem csak a húst jelenti, hanem konkrétan az egész fejet, koponyával, szemekkel, fogakkal. Mellé általában kerül egy kis gyomor, rizs és zöldségek is. El tudod képzelni az arab térségek egyik legfontosabb ünnepi fogását, mondjuk a karácsonyi terített asztalodon? 

Ha bort innánk hozzá, egy idősebb Rioját vagy Chiantit választanánk. 

Balut

balut.jpg

Kérlek, ha nem vagy túl erős idegzetű, akkor inkább ne is olvass tovább. Ez a Kambodzsában, Vietnámban és Fülöp-szigeteken honos reggeli ugyanis kacsatojást jelent, de nem akárhogyan elkészítve. A szerencsétlen magzatot abban a pillanatban, amikor elkezd tollasodni, és már van feje, lába, szárnya (kb. a 17. napon) élve megfőzik, és már készen is áll a fogyasztásra. Az apró csontok állítólag különösen ropogós textúrát adnak a falatoknak... Míg arrafelé ez egy tökéletesen természetes fogás, addig itthon szerintem soha többet nem tudnék tojásra nézni egy ilyen elfogyasztása után. 

Ha bort innánk hozzá, egy illatos habzóbor lenne az, de az az igazság, hogy ehhez sem bort, sem magát a fogást nem ajánljuk szívesen...

Hamarosan a legundorítóbb italokat is összegyűjtjük nektek!

Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünkhöz!