Elment a Tanár Úr.

2018. szeptember 17. - ferenczicsilla

zoli_ff.jpg

A hír sajnos igaz. Elment a Tanár Úr. Kollégái, barátai, diákjai és minden egyes ismerőse egyelőre döbbent csöndben veszi tudomásul a szörnyű hírt. A csöndet egy-egy neki szóló Facebook poszt töri meg, amely ordít, zokog, és mérhetetlenül fáj. Sánta Zoltán egy ikon, példakép és barát volt. 

Elment a Tanár Úr. Fáradhatatlan, elkötelezett nagykövete volt a borkultúrának; hazai és nemzetközi szaktekintély, aki tudásával, műveltségével, emberségével, sokszínűségével, finoman csipkelődő humorával vívta ki az őt övező elismerést és szeretet. Nyugodtsága, szerénysége, segítőkészsége és pozitív személyisége példaértékű volt. 

Hirtelen veszítettük el őt, és nehezen találjuk a szavakat. Beszéljenek most helyettünk barátai, kollégái és ismerősei. Zoli, nyugodj békében. 

A hír sajnos igaz. Hirtelennél is hirtelenebb távozása felfoghatatlan. Civilizált lényének hiánya egy időre törli a reményt, hogy a megbízható, kulturált, európai ember még él. Jellemzően tanítás után, úszás közben lett rosszul.

– Mészáros Gabriella, barát, szerzőtárs és kolléga

 

Kedves Zoli! Biztos sokak szerint hülyeség írni valakinek az üzenőfalára miután eltávozott közülünk de én bízom benne, hogy odaát is van heavennet vagy valami hasonló. Reggel mikor belenéztem a telefonomba először azt hittem ez valami vicc, hogy már nem vagy köztünk. Gondoltam egy ilyen nagy tudású, kulturált, kedves, megbízható és talpig úriember nem távozhat csak így el, hogy ekkora űrt hagy maga után. Aztán lassan kezdtem elhinni a sok-sok búcsú post után. Rettentően sajnálom, hogy nem tudunk már többé beszélgetni, nem hallgathatom az innivaló szavaid a borokról, a borvidékekről és Gruberova vagy újévben a Bécsi Filharmonikusok koncertkritikájáról. Hatalmas űr marad mögötted. Nyugodj békében drága Zoli!  

– Rein Krisztián, barát

 

Valahogy nem tudom elhinni... Köszönettel és őszinte tisztelettel búcsúzom tőled Sánta Zoltán WA. Kollégaként és barátként is nagy űrt hagysz magad után. 

– Herczeg Ágnes, kolléga és barát

 

Az égi bortrezorban örök, évjáratos, mennyei champagne gyöngyözzön neki mosolygós békében...  :(

– Takács Andrea, hallgató

 

Drága Zoltán, köszönöm, hogy a barátod lehettem! Azon nagyon kevés emberek egyike voltál, akire mindig is felnéztem. Nem csak Magyarország, hanem a világ is szegényebb lett. Szerénységed, kedvességed és a mindig segítő szándékod álljon példaként mindenki előtt. Hiányozni fogsz  :(

– Németi Sándor, kolléga és barát

 

Pezsgő, sherry, whiskey és a társai. Ezeket mind nem ismertem, míg Sánta Zoltán WA meg nem mutatta, meg nem tanította az alapokat. Jó lett volna még tovább tanulni tőle... 

– Zsugyel Márton, hallgató

 

Nem indul jól a hét... Elment... csöndben, gyorsan, elegánsan... amilyen ő is volt. Az olyan embereknek köszönhetően mint Zoli hittem, hogy van még remény, hogy a tudás, az értékek, az intelligencia, az, hogy valaki igazán jó ember, hogy egy gentleman, az igenis számít és a hozzá hasonló embereknek köszönhetően lesz egyre szebb a világ, nem pedig fordítva.

De ma megint tudatosult bennem, hogy mindig, csak a jók mennek el, a másik oldalnak van a túléléshez valami titkos széruma és a sorszámokból pont azok kapják az elsőket, akiknek örökre velünk kellene maradnia. 

Örökké hálás leszek a jóistennek, hogy ismerhettem, hogy a barátja lehettem, hogy tanulni tudtam tőle, hogy példakép lehetett számomra. Zoli egy olyan személyiség volt, aki elképzelhetetlenül nagy, betöltetlen űrt hagyott most maga után. Nem csak hazánkban, de megkockáztatom, hogy nemzetközi viszonylatban is az egyik legjobb szakember, tanár, a borok és a borkultúra igazi mestere volt.

Az az egy vígasztal, hogy az élet legnagyobb ajándékának tartom, ha valaki az egyik pillanatban még itt, a másikban már a távolban jár. Ő is így hagyott itt bennünket, de szerencsére az emléke, a stílusa, az átadott tudása és a sok szép emlék legalább velünk marad. Nyugodj békében Zoli!

– Csutka István, barát

 

Ma reggelre a magyar borvilág egy kiváló szakemberrel és EMBER-el lett kevesebb. Sánta Zoltán WA, a Borkollégium tanára, barátunk, váratlanul elment közülünk. Nagyon szerette a Somlót és a somlóiakat - és mi is őt. Nyugodjék békében.

– Cartwright Éva, kolléga és barát

 

It was such a shock to learn the tragic news that Zoltán is not with us anymore... He was always positive, optimistic and inspiring others to do their job with enthusiasm... A great person with a great heart, always ready to help... R.I.P., dear friend...

– Leonid Fadeev WA, kolléga (Oroszország)

 

Drága Zoli! Én mindig így fogok emlékezni RÁD, hogy Lackenhofban ülünk este az asztalnál és jókat eszünk meg nevetünk  ❤️ Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy elmentél  � � � szinte a második apukám voltál, az életem sok fontos eseményénél ott voltál, annyira fogsz hiányozni! Nagyon szeretlek!  ❤️ Nyugodj békében! 

– Mona Nyitrai-Manhercz, barát

 

Zoli! Ugye ez csak egy vicc, amin majd jót nevetünk egy pohár bor mellett. Kivel fogok beszélgetni a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjéről? Nem akarom elhinni, hogy húzok egyet a présen, te meg csak úgy lelépsz innen. Mondd, hogy nem!

– Ruck Levente, barát

 

Zoli ...

Reggel óta gyűjtöm magamban az erőt és a gondolatokat, hogy elköszönjek Tőled...

Felfoghatatlan ami történt, csak a torokszorító döbbenet és a távozásoddal kialakult űr amit érzek!

Talán még sokáig fel sem fogjuk fogni teljesen, kit és mit vesztettünk Veled, egy elképesztően művelt, udvarias, jókedélyű, jó humorú, hihetetlen szakmai tudású, mindig segítőkész ÚRIEMBERT és EMBERT, egy különleges egyéniséget, a Tanárt, a huncut mosolyú "SántaZolit" ... "a fehérek között egy EURÓPAIT!"

Köszönjük a sok tudást, emberséget és önzetlen kedves segítséget, amit kaptunk Tőled, amivel sokunkat (a boros "szakma" szinte teljes egészét) elindítottál ezen az úton...

Én egy dallal búcsúzom most Tőled, mert most csak ez maradt, a csend hangjai..

Mindent köszönünk, Isten Veled, nyugodj békében Zoli!

– Tar Ferenc, kolléga és barát

 

Azon kevesek közé tartoztál, aki bármit mondott azt feltétlen tisztelettel és szeretettel fogadtam. Az emberek többsége nem áll hozzám túl közel, de te egy voltál a kevés kivitélből. Rengeteget segítettél a szakmai előmenetelemben és a privát életemben is. A tankönyvedről régóta viccelődünk hogy szó szerint kívülről fújom. Pedig tényleg. Ez a minimum tisztelet amivel adózhatok neked. Tegnap még úgy köszöntünk el, hogy ma reggel találkozunk. Szó szerint megszakad a szívem most... �Debussy, Calva Caffé és meg millió dolog amiről mindig te fogsz az eszembe jutni...

– Evans Viktória, volt hallgató és kolléga

 

Sánta Zolit nem a borvilágból, hanem még előző, „civil” életünkből ismertem. Dereng egy jelenet egy sok évvel ezelőtti hangversenyről, ahova ő a világhírű operadívát, Edita Gruberovát kísérte, míg én egy új felfedezettemet, egy huszonéves zongoristát mutattam be. Emlékszem, ahogy nézzük a viszonylag rossz minőségű videót az asztaltársasággal: szénaboglya hajú fiatal lány, mezítláb érkezik a színpadra kinyúlt palackzöld kordnadrágban, pólóján – tisztesség ne essék szólván – az orális szexre utaló feliratok olvashatók a világnyelvek bármelyikén. Fülsértően fiatalok voltunk egy nagyon, sokszor feleslegesen komoly közegben, és szerettem provokálni az én akkori értékrendem szerint talán túlontúl is jómodorú, választékos ízlésű Zolit, akinek zenei műveltségére és franciatudására okkal és joggal voltam irigy, hiszen mindkettő nívója zavarba ejtő mértékben haladta meg az enyémet.

Már tudni véltem róla, hogy velem ellentétben mindent utál, ami közönséges és/vagy megbotránkoztató, a kócos lány azonban a felvételen francia barokkot, főleg Rameau-t játszott, olyan ihletett tökéletességgel, hogy végül szóba sem került a megjelenése, csak koccintottunk a régi és az új tehetségekre. Tetszett az, hogy Zoli abban a pillanatban könnyedén tette félre a személyes elfogultságait, hogy azonnal felismerte a minőséget, amint találkozott vele – és hogy ez az egyetlen mérce létezett a számára annyi minden másban is, például amikor jóval később, egy másik univerzumban a Borkollégium oktatójaként már engem is tanított.

Szóval sok dolog változott azóta a koncert óta, legfőképpen az, hogy – ahogy tegnap éjszaka szembesülnöm kellett vele – Zolival már soha többé nem fogunk koccintani, hiába próbálnám bosszantani valami aktuális, ártalmatlan hülyeségemmel. Nem hiszem, hogy valaha hallgattam volna szomorúbban az itt mellékelt felvételt, ezt az alapvetően diadalmas és felemelő darabot. Mert ugyan a videók egyre jobb minőségűek, és vannak dolgok (pl. a barokk, a tehetség, vagy a hajviselet), amik örömteli módon egyáltalán nem tűnnek múlandónak; most arra is emlékeztetni kellett magamat, hogy a gavotte eredetét tekintve voltaképpen tánczene, és nem kimondottan gyászalkalmakhoz illő. De 7 és fél perc után most csend lett, és a hírfolyamomban gyakorlatilag csak azt látom, hogy újabb és újabb ismerősök és ismeretlenek emlékeznek meg az örökké civilizált, mindig segítőkész, összes mozdulatában kultúrember Sánta Zoliról – ebben pedig kétségkívül van valami diadalmas és felemelő. Legyen neki könnyű a föld.

– Hegyi Gábor, barát és kolléga

Ez a kép a tegnapi mesterkurzuson készült Zoliról. Még 24 óra sem telt el. Nyugodj békében.