Mi az a gin? Hogyan tudok házilag készíteni?

Bevezetés a ginek világába, avagy honnan indult a gin őrület

2020. augusztus 18. - Borászportál

gin.jpg

Az utóbbi időben hazánkban is ismét egyre nagyobb népszerűségnek örvend az angol bárok méltán kedvelt itala, a gin. Most megmutatjuk, mennyi lehetőség rejlik ebben az évszázados hagyományokkal rendelkező fűszeres szeszesitalban, még mielőtt felöntenénk egy jéghideg tonikkal…

Szerző: Pethő Dóra

Címlapkép: www.notonthehighstreet.com

Miből is készül a gin?

Az Európai Unió szeszesitalokról szóló rendeletének megfogalmazása szerint

„a gin olyan borókaízesítésű szeszes ital, amelyet mezőgazdasági eredetű alkohol borókabogyóval való ízesítésével állítanak elő”

Vagyis az a szeszesital, amit borókával ízesítenek. A boróka mellett azonban számos más fűszert, illetve gyógynövényt használhatunk a gin elkészítése során. Ide tartoznak például a klasszikus vonalat képviselő citrusfélék, amiknek szárított héját használják fel, ezek adják a citrusos ízvilágot, a kardamon, a fahéj vagy szegfűszeg, amik a fűszeres ízjegyeket hozzák, valamint a koriandermag, az ánizs, az édesgyökér és az angyalgyökér, innen ered a földes ízhatás. De a fűszerek és gyógynövények listája szinte a végtelenségig folytatható, annak szinte csak fantáziánk szabhat határt.

 

A gin eredetéről

Bár napjainkban a gint sokan a füstös angol pubokhoz kötik, a fűszeres ital eredete ennél évszázadokkal régebbre nyúlik vissza. Eredetileg orvoslásra használták, a boróka jótékony hatását hangsúlyozva. Gyorsan kiderült azonban, hogy a népszerűségét nem csupán gyógyító hatásának köszönheti. Az akkoriban egyébként szinte ihatatlan szeszesitalokat gyakorta ízesítették fűszerekkel, gyógynövényekkel, illetve cukorral csupán a könnyebb fogyaszthatóság kedvéért. Sokan nem engedhették meg viszont maguknak, hogy a drága és nehezen beszerezhető fűszereket használják az alkoholos ital megszelídítésére, így került előtérbe a vadon is megtermő boróka.

Eredeti nevén genever (vagy jenever) a holland borókabogyó (jeneverbes) szóból származik, majd ebből alakult ki az angol megfelelője a gin. Az angolok vélhetően a harminc éves háborúban találkozhattak először az itallal, amit a hollandok a nagy küzdelmek előtt előszeretettel fogyasztottak bátorítóként, innen származik az angolok közt elterjedt „Dutch courage” becenév. Ám igazán népszerű akkor lett az ital a szigetországban, amikor 1688-ban a holland származású Orániai Vilmos került az angol trónra. Ekkor kezdték el a saját szájízüknek megfelelően ők maguk is előállítani a gint. Miután akkoriban az adók alacsonyak voltak, a ginhez olcsón hozzá lehetett jutni, így csillaga gyorsan felfelé ívelt és egyre elterjedtebbé vált a borókaízű ital fogyasztása. A gin őrületet az 1850-ben meghozott parlamenti szabályozások tudták csak megfékezni. Ám az Angol Birodalomban ennek ellenére újból és újból fellendült a nedü fogyasztása.

 

De mi a helyzet a tonikkal?

A tonikot már a 17. században ismerték, bár akkoriban még kinintartalma miatt fogyasztották a malária ellen. Kesernyés íze miatt viszont nem örvendett nagy népszerűségnek. Szerencsére azonban az emberek hamar felfedezték, hogy ginhez keverve egy könnyen fogyasztható, behízelgő italt kaphatnak, ami rögtön közkedveltté vált és a gin újbóli fellendüléséhez vezetett. A következő fénykorszak a 20.századdal köszöntött be, amikor koktél lázban égett Európa. A Martini, Gimlet, Negroni és a GinFrizz alapanyagaként ismét fellendült a gin forgalma. Ezután egy újabb mélypont következett, ami a 2000-es évekig tartott. Ekkor a koktélok újragondolása hozta meg az újbóli népszerűséget, illetve az újabb és újabb gin fajták megjelenése még inkább felkeltette az emberek érdeklődését. Ekkor jelent meg például a prémium ginek közül a Bombay Saphire is.

Tudtad? Mára már több mint 400 féle gin közül válogathatnak az érdeklődők.

 

Hogyan is készül ez a sokféle párlat?

Alapvetően két módja van az elkészítésnek:

Hideg áztatás, vagyis a „cold compound” - ezt minden további nélkül Te magad is kipróbálhatod otthon: Ekkor a mezőgazdasági alapú alkoholt ízesítik hozzáadott esszenciákkal, aromákkal vagy a kettő keverékével, a megfelelő ízhatás érdekében.

Desztillálás: Az előző módszerhez hasonlóan a tiszta szeszhez (színtelen, szagtalan) hozzáadják a borókabogyót, illetve más egyéb fűszereket (ízléstől függően), majd miután kiáztatták őket, azután következik a lepárlás, aminek eredményeképpen megkapjuk azt a párlatot, ami már a fűszerek illat- illetve ízjegyeit hordozza magában.

 

Ginek fajtái

Mivel az elkészítés módja és a fűszerezés is többféle lehet, az ebből adódó kombinációk száma szinte végtelen, mégis bemutatnánk a főbb irányvonalakat.

  • Ha egy címkén a Gin feliratot találjuk, akkor tudhatjuk, hogy a benne lévő ital készülhetett hideg áztatással vagy desztillálással is, de minimum 37,5% alkoholfokosnak és borókabogyó ízűnek kell lennie.
  • Ha a Desztillált Gin-t veszünk akkor az azt jelenti, hogy a fűszereket a desztillálás előtt adták a szeszhez, viszont az így készült párlatot később, a lepárlás után is tetszés szerint ízesíthetik. Az utólagos fűszerezéssel az addig átlátszó ital elszíneződik. Ezzel az eljárással készülnek a rózsaszín ginek, illetve a Hendrick’s gin innen kapja az uborkás, rózsaszirmos karakterét.
  • Talán az általunk legismertebb, a London Gin vagy London Dry Gin. A neve azonban félrevezető lehet ugyanis nem az elkészítés helyére utal, inkább egy stílust jelöl. A London Gin, olyan desztillálással előállított gin, amihez a vízen kívül semmi más adalékanyagot nem adunk. Az elkészítés helye nincs kőbe vésve. Vannak desztilláló üzemek Londonban is, akik ezt a stílust képviselik, mint a Sipsmith vagy a Beefeater, azonban a világ más pontjain is készülhet London Gin.
  • Az Old Tom Gin jogi meghatározása nem ennyire szigorú, ez egy édeskésebb vonalat jelent, amely a gin készítés kezdeti időszakában vált népszerűvé Angliában. Újabban azonban ismét kezd teret hódítani ez a stílus, köszönhetően a kisebb gyártóknak, akik elmélyedve a ginek és koktélok világában, leporolták a régen feledésbe merült recepteket.
  • A Sloe Gin és ízesített társai, a likőr készítésben játszanak kulcsfontosságú szerepet. A ginhez cukrot és különféle ízesítőket adnak, aminek eredményeképp édeskés, gyümölcsös ízű likőrt kapunk. Az Egyesült Királyság egyik legismertebb italából az Edinbourgh Gin nevű gyártó például széles választékban gyárt a legkülönfélébb ízesítéssel.

 

Ha gin akkor gintonik, vagy…

A gin és a tonik párosa már szinte egybeforrt a köztudatban, ha viszont egy picit másra vágyunk akkor ezen túl is számtalan lehetőségünk van egy kis ginre vágyunk: 

Gin Buck, a Moscow Mule fűszeres előfutára: gin, gyömbérsör és lime facsart leve

Red Snapper, a Bloody Mary gines verziója: gin, paradicsomlé, tabasco és bármi, ami más, ahogy kedved tartja

Gin and It, ahol az It, az olaszos jellegre utal (Italian): a ginhez édes piros vermouth-ot keverünk és már kész is.

 

 

Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünkhöz