Milyen pohárból igyuk a bort?

Méretek, formák, színek, jótanácsok

2020. szeptember 08. - Borászportál

roze_borok_728x485.jpg

Milyen pohárból igyunk bort? Mennyire és hogyan változtat meg egy pohár egy bort? Megváltoztatja egyáltalán? Mennyit érdemes költeni a pohárra, és főként: megéri egyáltalán?

Szerző: Kis Hajnalka

Fotó: Winelovers 100 / Szmodits Balázs

A figyelmesek könnyen átlátnak a szitán. A bor nemcsak egy termék, de egy több iparágba mélyen bekúszott lián, ami immár rengeteg embernek és pár furcsa találmánynak ad teret.

Szinte nincs olyan kiegészítője, ami nem egy átlagos termék borhoz gyártott változata lenne. Borhoz létezik külön nyitó, dugó, hűtő, hőmérő, cseppfogó és természetesen pohár.

A pohár legfontosabb kvalitása, hogy tiszta legyen. Mindegy, hogy mosogatógépben vagy kézzel tisztítjuk a poharakat, nagyon fontos lépés, hogy a pohár belsejébe ne kerüljön tisztítószer. A poharat elég langyos vízzel és egy tiszta – nem mosogatószeres – szivaccsal áttörölni. Belül. A tisztítószer ugyanis hajlamos teljesen megváltoztatni a pohár felületét, ami miatt a beleöntött ital máshogy tapad, máshogy törnek fel belőle a buborékok, de még az is előfordul, hogy a színe is másnak tűnik. Kívül és a száján természetesen hagyományosan, tisztítószerrel mossuk át, hogy eltűnjenek az ujjlenyomatok, a rúzs, adott esetben az ételmaradványok.

A kihívó és a maga majdnem literes-üvegnyi (960 ml) térfogatával óriási Zalto Gravitas pohár vörösborokhoz készült. A hosszúnyakú, vékony flute (flőte) poharak pedig pezsgőkhöz valók. Mire fel ez a megkülönböztetés, pláne, ha emlékszünk még a régi szilveszteri revükben látható pezsgősépítményhez szélesszájú, lapos poharakra, vagy a 60-as években divatos rövidszárú, vörösborhoz szánt kristálypoharakra, amik fölött elszállott az idő. Lehet, hogy csak dekoratív és nem funkcionális a pohár lényege?

Is-is.

A testes, vagy immár 5-10 éve palackozott vörösborok színe, illata és íze is, az üveg felbontása után az oxigénnel érintkezve megváltozik. Minél nagyobb felületen csókolóznak, annál gyorsabb, és annál egyenletesebb lesz ez a folyamat, aminek a végén kiteljesedett, érett illatok és ízek gurulnak le a garatunkon. A laposfenekű, széles szájú poharak erre valók.

A könnyebb szerkezetű fehér- és rozéborok, amik gyakran savanykás, friss utóíze csak akkor teljes, ha az illatok is hozzájárulnak, kisebb méretű, szűkebb szájú pohárba kerülnek. Ez a forma segít a gyümölcsös, zöldséges illatokat koncentrálni és a pohárban felfelé, az orrunk felé tájolni.

A pezsgő és gyöngyöző borok világában az úgynevezett flute (flőte) poharak ismertek, amelyek szája néha már olyan szűk, hogy az orrunk sem fér bele. A magyarázat alapja, hogy a buborékokat képző szén-dioxidnak minél nagyobb mennyiségű boron kell keresztülhatolnia, mielőtt távozik a bor felszínén, hogy felszabadítsa az illatokat és az ízeket. A keskeny és hosszú út ehhez a legmegfelelőbb megoldás. Sajnos ezzel bár felszabadítják az illatokat, de azok nagy valószínűséggel nem érnek el az orrunkba, mert nincs rá lehetőségünk, hogy beleszagoljunk. Korábbi cikkünkben már beszámoltunk róla, hogy többek között ennek elkerülésére láthatók egyre több helyen öblösebb, nagyobb pezsgősflőték.

selecting-the-proper-wine-drink-glass_winefolly.jpg

Forrás: Wine Folly

Hétköznapi példával élve annyit érzünk a pohárból a boron, mint a spagettin, ha 6 és nem 7 percig főzzük. Ennek hallatán a hozzáértők felhördülnek és forgó szemük alatt habzik a nyáluk. Mi az, hogy hat perc, mi az, hogy mindegy, hogy milyen a pohár? A többiek pedig hét percig főzik a spagettit és nagyfenekű pohárból isszák a vöröst, mert vagy hozzáértővé szeretnének válni egy idő múlva, vagy bíznak a szakértők és a tudomány eredményeiben. A borospohárnál pedig nem utolsó sorban a vizuális élményt is kifejezetten emeli a szép pohár.

Borospoharakra szakosodott pohárkészítő cég több is van, elég guglizni egy párat, választhattok kedvetekre.

A mozirajongók persze emlékeznek rá, hogy az öt Oscar-díjra jelölt, 2004-es Kerülőutak utolsó jeleneteiben a főhős a féltve őrzött 1961-es évjáratú Château Cheval Blanc-t egy gyorsétterem kóláspoharából szopogatta. Miért? Mert a film és az élet valószínűleg egyik legkedveltebb mottójával zárt:

ne várj megfelelő pillanatra egy jó bor felbontásához, hiszen a különleges pillanat az, amikor felbontod. Carpe diem

borkollegium-altalanos_1000x563.jpg

Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünkhö