Úgy tartják, hazánk legsokszínűbb és egyben legösszetettebb borrégiója a Balatoni borrégió, mely nemcsak sokoldalú borkínálata, földrajzi helyzete, vagy talaj típusai miatt viselheti méltán ezt a jelzőt, hanem rendkívül változatos történeleme miatt is!
Kép: https://wineguide.wein.plus/
Szerző: Májer Hanna
Kép: https://bor.hu
Virtuális utazásra hívunk benneteket Magyarországon. Az elkövetkezendő hónapokban több borrégiót mutatunk be, több oldalról. Kezdetnek leugorunk a Balatonra Tartsatok velünk!
A régió 6 borvidékén, összesen több mint 9000 hektárnyi területen foglalkoznak szőlőtermesztéssel, illetve borkészítéssel. A Balaton északi partján 3 borvidék helyezkedik el, a Balatonfüred-Csopaki, a Badacsonyi, illetve a Balaton-felvidéki, a tó déli partján pedig a Balatonboglári borvidék található. Ezen kívül további két kivételes terület is a Balatoni borrégióhoz sorolandó, mégpedig a Zalai, vagy más néven a Balaton-melléki borvidék és a Nagy-Somlói borvidék, mely a Kisalföld keleti határán fekszik.
Balaton-felvidéki borvidék
Bizonyos régészeti leletek szerint, a Kárpát-medence területén a kelták kezdtek borkészítéssel foglalkozni a Kr.e. I. században. Kiemelten kedvező területnek találták a Balaton-felvidéket a szőlőtermesztés és a borkultúra meghonosítására, így ezen a területen már több, mint 2000 éves hagyománya van a borkészítésnek. A középkorban kiemelten fontos szerepet töltött be a vidék, ugyanis többségben az itt készített borok kerültek az Árpád-házi királyok asztalára.
Az ősi idők óta kiváló borairól ismert vidék települései az Árpád-házi királyok idején jelentős kiváltságokat kaptak. A királyi udvarnak külön bortermő helye volt a Balaton-felvidéki 7 Kál község vidéke, melyek lakossága minden adófizetés alól mentesültek annak fejében, hogy a királyi asztalra nekik kellett a borokat szállítani egészen 1341-ig.
Bár történelmi jelentőségű területről van szó, a Balaton-felvidéki borvidék nevet nem olyan régóta tudhatja csak a magáénak a terület, mivel 1999. előtt hozzá sorolták a Badacsonyi és a Balatonfüred-Csopaki területeket is. A Balaton-felvidéki borvidék különleges, jellegzetes paraszti hangulatát a szőlőhegyi pincéknek és présházaknak köszönheti.
Ha a környéken kirándul az ember, érdemes látogatást tenni a Festetics Helikon Taverna borászati Kiállítótérben.
Badacsony
Kép: https://bortkostolunk.hu/
A Badacsonyi borvidék a Balaton nyugati medencéjétől északra terül el, nagyon közel a Balaton-felvidéki borvidékhez, így nem véletlen, hogy történelmük hosszú éveken keresztül egybe fonódott. A római korban a Badacsonyi vidék Pannónia Provincia kiemelkedően fontos része volt, ugyanis a tanúhegy lábánál húzódott egy hadiút, melyet a mai napig Római-útként emlegetnek. Ebben az időben a római civilizációk nagyban hozzájárultak a helyi szőlőtermesztés felvirágoztatásához, azonban a fénykorát nem ekkor, hanem a 18. századtól kezdve élte. Nemesi családok támogatásának köszönhetően, új telepítések kezdődtek Badacsonyban, melyek az új technológiákkal kiegészülve, méltán híressé tették a vidéket. Ez idő tájt kezdtek megjelenni a jellemző badacsonyi fajták, mint a kéknyelű és az olaszrizling.
Balatonfüred-Csopak
A régióban legizgalmasabb múlttal talán a Balatonfüred-Csopaki borvidék büszkélkedhet.
Mióta az országban bort készítenek, azóta foglalkoznak Balatonfüred környékén is borászattal. A Balatonfüred-Csopaki borvidéken található Paloznak, az ország egyik legősibb települése. Szent István királyunk erről a településről adományozott előszőr szőlőt 1018 körül egy apácamonostornak.
„Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Én, István, keresztény s egész Hungria királya[...] Ajándékozok ennek a monostornak 9 falut földestől együtt. Ezen falvak nevei a következők: először Szárberény, negyvennyolc füsttel és hat halásszal; aztán egy másik falu, Szántó, harminc családdal – ez a Dunánál van –, továbbá (ti. ajándékozok) húsz családot a szentséges Istenanya beiktatásakor, úgyszintén a szombotu-i révet hét révésszel, hasonlóan a vásárvámot is, valamint lovas szolgát hatvanat, halászt a Dunán tizenkettőt, ácsot hármat, kovácsot kettőt, pohárnokot egyet, esztergályost egyet; (ti. van aztán) Paloznakban egy birtokrészes vincellér meg Faddon is egy vincellér, Melegdi[...]” /Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai, Budapest, 1984. 79—81./
A Tihanyi Apátság 1055-ös alapítása után, a helyi szőlőtermő területek jó része az apátság igazgatása alá került, nagy fellendülés vette kezdetét. A közképkorban az ország területére vándorolt szerzetesrendek szaktudása, tapasztalata és ízlésvilága sokat formálta a Kárpát-medence borászatát. A török hódoltság évszázadaiban a Balatonfüred-Csopaki borvidéken is visszaesett a szőlőtermesztés, elnéptelenedett a terület, véglegesen károsodott a bortermelés.
A 18. század hozta meg a terület fellendülését, megalakultak az ország első szőlőművelést és borászatot szabályozó hegyközségei. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a Balaton körüli turizmus fellendülésével, Balatonfüred a társasági élet egyik központjává vált. A Füreden megrendezett bálok az ország egész területéről vonzották a nemesi családokat, mely jót tett a helyi borászatok népszerűségének is.
Ha a Balatonfüred-Csopaki borvidékről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a Csopaki-kódex mellett sem.
A Csopaki-kódex egy 2012 óta működő eredetvédelmi és védjegyoltalmi rendszer, melyet azért hoztak létre, hogy „a csopaki szőlő-és borkultúrát, valamint a Csopakit, mint hagyományos borfajta jó hírnevét és kiváló minőségét megvédje. A csopaki bor hírnevét az olaszrizlingnek köszönheti, mely szőlőfajta a XIX. század végétől kezdve a csopaki szőlő meghatározó eleme és a helyi borok legfőbb alapanyaga.” Egész évben érdemes a borvidékre látogatni, egymást érik a különböző borral kapcsolatos rendezvények.
Balatonboglári borvidék
A Balaton déli partján elterülő Balatonboglári borvidék a török hódoltság (1541-1686) utáni időkben vált egyre jelentősebb szőlőtermelő területté és egészen a 19. század második feléig, a filoxéra járványig (1874-1914) töretlenül fejlődött.
A filoxéra tetű fejlődésének egyik szakaszában a szőlő gyökerén táplálkozik, sérüléseket ejt a növényen, mely ennek következtében elpusztul. A nagy filoxéra vész idején az ország szőlőtermő területei szinte teljesen kipusztultak, egyedül a homokos talajon termő helyi növények bizonyultak rezisztensnek a betegség ellen.
Túlnyomóan vörös és siller borok kerültek ki ezekről a területekről, de elvétve fehér szőlő fajták is.
A filoxéra járvány hatalmas pusztítása után, újra telepítésekre volt szükség a Balaton déli partján is. Ebben a folyamatban kulcsfontosságú szerepet töltött be Festetics Tasziló, aki a Festetics család sarjaként rengeteg pénzzel és munkával támogatta a borvidék fellendülését.
A szocializmus idején a helyi borkészítés is egy kézben összpontosult. A tervgazdaság részeként, a borkészítés és értékesítés is az állam kiváltsága volt. A magántulajdonban lévő szőlőket államosították, ezekből a területekből hét, az állam által irányított Pincegazdaságot hoztak létre az ország területén (például a Balatonboglári Pincegazdaság), melyek irányítása alatt palackoztak saját, illetve felvásárolt tételeket is.
A minőségi bortermelés helyett, a mennyiségi termelésen volt a hangsúly. A Magyarországon készített borokat főleg a Szovjetunió területére exportálták, a nyugati értékesítés elenyésző volt. Jelentős változás csak a 20. század vége felé kezdődött a magyar bortermelésben. Manapság a fehér szőlő fajták borai jellemzik a borvidéket, illetve a pezsgőkészítés szempontjából is számottevő a Balatonboglári borvidék.
Kép: https://bb.hu/
Balatonmelléki borvidék
Bár a borvidékhez tartozó területek egy része a Zalai-dombság területén, míg másik része a Keszthelyi-hegységhez tartozik, a Balatonmelléki (másnéven Zalai) borvidék szintén a Balatoni borrégió részét képezi.
Ahogyan a régió több területén, a szőlőtermesztés itt is a római korban vette kezdetét, töretlen sikere a honfoglalás után időkig kitartott. A középkorban már oklevelek ismerték el a terület jelentőségét, a 19. századra pedig Zala Vármegye egyike volt a legnagyobb termőterületeknek az országban, a szőlőre kivetett hegy-vámok pedig jelentős bevételt jelentettek a vármegyének.
A filoxéra után, nagy számban jelentek meg direkttermő és csemegeszőlő fajták, mint például a noah, delaware vagy az othelo. Ezek a fajták ellenállóbbak voltak a filoxérával szemben.
A borvidéken járva, érdemes egy megállót tenni a keszthelyi Baccus Bormúzeumban is, ahol az érdeklődők a különböző helytörténeti emlékekkel ismerkedhetnek.
Nagy-Somlói borvidék
Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy-Soml%C3%B3i_borvid%C3%A9k
A borvidék a Kis-Alföld keleti határán fekszik - a térképen a piros foltok - , a síkságból kiemelkedő jellegzetes csonkakúp formája miatt, az „Úr elhagyott kalapjának” is nevezik.
Történelme mindig nagybirtokokhoz kötődött, melyek többnyire egyházi vagy uralkodói tulajdonban álltak. Lévén, hogy az ország legkisebb borvidékéről van szó – mindössze 600 hektár a mai hivatalos termő terület – Somlón szőlőbirtokosnak lenni mindig is nagy kiváltság volt.
Ismert volt a borvidéken a Zichy család, több szerzetesrend (pálosok, bencések, ciszterciták) és magyar irodalmi élet olyan kiemelkedő alakjai, mint Kisfaludy Sándor vagy Berzsenyi Dániel.
A 19. században jelentek meg a területen a Somló ma is jellemző fajtái, mint a hárslevelű, a furmint, a juhfark és a tramini. A területről származó borok évszázadokon keresztül kiemelkedő szerepet töltöttek be Európa szerte. Ez a népszerűség arra utal, hogy a Somlóról származó borok már akkor is kiemelkedő minőséggel bírtak. 1893-ban a Nagy-Somló önálló borvidéki státuszt kapott, az 1990-es években pedig elnyerte mai formáját, ugyanis hozzá csatolták a Kis-Somlyó és a Sághegy szőlőtermő területeit is.
Jól esne a történelemóra után egy kis hűsítő balatoni bor? Nálunk megtalálod a kedvedre valót:
Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünk.
