A „Miért készítsünk pezsgőből koktélt?” kérdést talán helyesebb (illetve előrevivőbb) úgy föltenni, hogy „Miért ne készítenénk pezsgőből koktélt?” A pezsgős italok keverése egyrészt rendelkezik történelmi hagyományokkal, másrészt pedig hálás terep lehet ahhoz, hogy a sokunkban ott szunnyadó amatőr bártender kiélhesse kreatív ösztöneit. Szilveszter és Újév környékénél jobb alkalom pedig aligha kínálkozik a kísérletezésre.
szerző: Liktor Eszter
kép forrása: iStock
Az Egyesült Államokból begyűrűzött brunch-trend kétségtelen hozadéka, hogy a gyümölcsös pezsgőkoktélok – noha korábban is léteztek – népszerűbbek, mint valaha. Az időben a reggeli (breakfast) és az ebéd (lunch) között elhelyezkedő, a két étkezés funkcióját egyben betöltő brunch, azaz villásreggeli elegánsra hangolt változatánál az éttermek, hotelek italkínálatban a szokásos kávék és gyümölcslevek mellett megjelennek az olyan könnyű és gyümölcsös, ám légiességük ellenére is ünnepi pezsgőkoktélok, mint a Mimosa vagy a Bellini.
A Mimosa a sárga mimóza virágról kapta a nevét, miután 1925 körül a párizsi Hotel Ritz vezető bártendere, Frank Meier megalkotta. (Igaz, más történeti források szerint az italt először Londonban készítették el, és eredetileg Buck’s Fizz-nek hívták.) Elkészítése végtelenül egyszerű: magas pezsgőspohárban összekeverjük (egy bárkanál segítségével, ha netán rendelkezünk ilyesmivel) a behűtött hozzávalókat: 7,5 cl narancslevet és ugyanennyi pezsgőt. Bátran kísérletezhetünk más gyümölcslevekkel, például a narancsléhez hasonlóan télen is frissen kinyerhető grépfrút- vagy gránátalmalével.
A velencei reneszánsz festőről, Giovanni Belliniről elnevezett koktélt 1948-ban készítették először, a szintén velencei Harry’s Barban. A recept szerint friss, érett (de nem túlérett) fehérhúsú őszibarackból készült pürével, illetve őszibaracklikőrrel kell dolgoznunk. Előbbiből 3, utóbbiból 1,5 cl-t teszünk a pezsgős pohár aljára, összekeverjük, majd felöntjük pezsgővel (eredetileg proseccoval). Mivel a friss őszibarackból házilag készített püré adja meg az ital zamatát és lédús frissességét, így az eredeti recepttel inkább nyáron érdemes kísérletezni. (Tavasszal pedig a Testarossa, azaz vörös fej névre hallgató epres változattal.)
Télen jó alternatíva lehet a körtepüré (akár fűszeres lében kompótszerűen előpárolt körte pürésített változata), azonban ennek a mély, kicsit nehézkes édességét jó, ha kiegészítjük egy löttyintésnyi fanyar, frissítő áfonya-, narancs- vagy grépfrútlével, mielőtt a proseccoval felöntenénk. (Az őszibarack likőrt ebben az esetben hagyjuk is el.) Díszíthetjük rozmaring ággal vagy egy kevés citrushéjjal.
Ha nem bánjuk (és talán télen kevésbé bánjuk) az édesebb, dzsemes ízvilágot, akkor sajátos, magyaros Bellini-csavar lehet az egyik hazai mixeriskola trükkje: a (sárga)baracklekvár használata. A lekváros Bellini úgy készül, hogy egy nagyobb keverőpohárba jeget teszünk, annak tetejére szedünk egy-két teáskanálnyi lekvárt, majd egy hosszú (bár)kanállal kavargatni kezdjük a lekváros jeget. Ahogy a jég a súrlódás nyomán picit megolvad és hígítja a rászedett lekvárt, jöhet is az 1-1,5 dl prosecco. A kész koktélt még a keverőpohárban újra átkeverjük (nem túl nagy vehemenciával, vigyázva a prosecco buborékaira), majd szűrőn keresztül hosszúkás, keskeny pezsgős poharakba (ún. flőtékbe) töltjük.
A klasszikus likőrös pezsgő alapú koktélok
Egyszerű és nagyszerű, Franciaországban mindennapos aperitifnek számító nagy klasszikus a Kir Royal pezsgőkoktél.
Nevét Félix Kir (1876-1968) a burgundiai Dijon városának polgármestere után kapta. Tőle származott az ötlet, hogy régiója két jellegzetes termékét – a bort és a feketeribizlit – köszöntő itallá ötvözze. Fehérbort (vin blanc) és feketeribizli likőrt (crème de cassis) használt, és az italt a „blanc cassis” névvel illette. Ez az eredeti boros változat ma is létezik „Kir” néven, sőt egy vörösboros verzió is „Red Kir” néven, bár ez inkább Franciaországon kívül jellemző. Amint a Kirbe fehérbor helyett pezsgő (ami Franciaországban – jó esetben – valódi champagne-t jelent) kerül, az ital királyivá, azaz „Royal”-lá minősül. Elkészítésén nincs sok magyaráznivaló: a pezsgőspohár (flőte) aljára 1 cl ribizlilikőr kerül, amelyet óvatosan fölöntünk 1-1,5 dl pezsgővel. Ha nem az eredetit akarjuk elkészíteni, akkor itt is végtelenül sok lehetőségünk van, hiszen feketeribizlilikőr helyett használhatunk szinte bármilyen édes gyümölcslikőrt: málna, cseresznye, áfonya stb. Narancsos ízvilággal (Aperol, Campari, Cointreau) szintén megágyazhatunk a pezsgőnek, de ilyenkor érdemes a pohár aljába egy enyhén kinyomkodott narancsszeletet is fektetni. (Igen, nem vagyunk messze a Spritz kategóriától, ahová akkor érkeznénk meg, ha mindezekhez még szódavizet is adnánk, de az talán már nem számítana pezsgőkoktélnak.) Kerülendő azonban a gyógynövényes likőrök (gyomorkeserűk) ilyen arányban történő használata, félő ugyanis, hogy ezeknek a herbálos ízjegyeit a pezsgő buborékai bántóan tolakodóvá erősítenék.
Királyok kedvenc pezsgőkoktéljai
Az első pezsgővel készülő koktélról 1855-ből találunk említést, amikor is a Harper's New Monthly Magazine egy cukorszirupból, tört jégből, némi keserűlikőrből és pezsgőből álló italról ír.
Ha megkóstolnánk a történelem első hivatalosan is pezsgőkoktélnak nevezett italát, akkor először is töltsünk kissé megtört jeget egy szélesszájú, egyenes falú, zömök (mondjuk whiskys) pohárba, kb. a pohár háromnegyedéig. Erre jöhet két bárkanálnyi cukorszirup (ha nincs bárkanalunk, akkor mérjünk ki 10 ml-t, egy bárkanál űrtartalma ugyanis kb. 5 ml) és pár löttyintésnyi Angostura bitters keserűlikőr. (Ez utóbbit nem csak az ős-pezsgőkoktél iránti kíváncsiságtól vezérelve érdemes beszerezni; nagyon sokrétűen használható koktélalapanyag.) Ezután keverjük össze a jeget, a szirupot és a likőrt, majd öntsük fel pezsgővel. (Ha 2 dl-es pohárral dolgozunk, akkor bő 1 dl pezsgőre lesz szükség.) Egyéni ízlés kérdése a pezsgő édességi fokának megválasztása, de el kell mondani, hogy az eredeti bizonyára édes pezsgővel készült, az első világháború előtt ugyanis nem létezett a mai fogalmaink szerinti száraz változat, nem is beszélve az extra száraz vagy nyers pezsgőkről. (Jó választás lehet egy félszáraz pezsgő, aminek azért van annyi édessége, hogy a keserűlikőrrel oda-vissza felelgetős játékba lépjen.) Az eredmény egy könnyen iható, narancsos-narancsvirágos ízvilágú ital (köszönhetően a leheletnyi bittersnek), a XIX. század megidézése.
Ha pedig igazán komolyan vesszük – legalább szilveszterkor – a bennünk rejtőző bártendert, készítsük el a Viktória királynő legidősebb fiáról, a későbbi VII. Edward angol királyról elnevezett wales-i herceget (The Prince of Wales). Az ital több változatban létezik; az eredetit állítólag maga a herceg készítette rozswhiskyből, az előbb is említett Angostura bitters keserűlikőrből, pezsgőből (ami az ő esetében is minden valószínűség szerint eredeti champagne-t jelentett), a Maraschino nevű olasz cseresznyelikőrből és cukorszirupból, tört jéggel és egy darabka ananásszal, díszítve egy csík lehántott citromhéjjal. Ha szeretnénk utánacsinálni, szükségünk lesz egy shakerre. Tegyük bele először a cukorszirupot (7-8 ml-t), majd dobjunk bele egy kocka friss ananászt. Ezután jöhet egy bárkanálnyi (azaz kb. 5 ml) cseresznyelikőr, egy löttyintésnyi Angostura bitters, majd 45 ml rozswhisky. Utoljára a tört jég kerül a shakerbe, amelyet elég határozott mozdulatokkal és kitartóan kell aztán ráznunk, hogy a jégdarabok összeroncsolják az ananászkockát, és kiszabadítsák annak levét és aromáit. A shakerből alacsony, széles pezsgőspohárba (kehelybe) szűrjük az italt, amelyet aztán fölöntünk pezsgővel. Ebben az esetben nyugodtan használhatunk akár nyers (brut) pezsgőt is, ha egyébként azt kedveljük. Az ananász és a cseresznyelikőr így is meg fogja a koktélt annyira édesíteni, hogy könnyen iható legyen, miközben az ananász (és a brut pezsgő) nyújtotta savérzetnek köszönhetően megtartja lendületét, frissességét.
Ez az ajánló természetesen a teljesség igénye nélkül készült, tekintsük inkább kedvcsinálónak, hiszen a pezsgőkoktélok (és általában véve a koktélok) száma valójában végtelen. A variációknak csak a fantáziánk szabhat határt. Mindenesetre érdemes a pezsgőre összetett italok alkotóelemeként gondolni, hiszen koktélokban „szerepelve” is megtartja izgalmasságát, ünnepélyességét, valamint meglepően jól egészíthető ki mind az édes, mind pedig a száraz vonalon.
Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünkhöz!
