Még a február is szezonja a meleg innivalóknak, és a melengetőre hangolt alkoholos italoknak. Már a „sima” forralt bornak is ezer arca van, hiszen készítésekor abszolút érvényesül az „ahány ház, annyi szokás” elve, Nézzünk most egy igazán felforrósító receptet!

A csúcsborok prémiumkategóriás, válogatott alapanyagból, kivételes gonddal készített termékek. De mit is kezdjünk velük, túl azon, hogy párás tekintettel nézegetjük a címkét, majd jelentőségteljes pillantást vetünk a mellettünk álló családtagjainkra, hogy ők is érezzék a helyzet súlyát, aztán némi szakértő pohárbanpörgetés után elégedetten csettintünk az első korty után, hogy “Ez igen…”? Bár az előbbi gesztusok mind tökéletesen indokoltak, mégis lehet szükségünk némi fogódzóra az ilyen top tételek valódi értelmezéséhez, beemeléséhez. Bontsuk vagy őrizgessük, ha bontjuk, együnk-e melléjük valamit (de mit?), és egyáltalán: hol és mikor van legjobb helyén egy csúcsbor? – kérdezzük magunktól így, ünnepek előtt, a (remélhetőleg) minőségi alkoholfogyasztás főszezonjában.

A mai Izrael területén a szőlőtermesztésnek és borkészítésnek többezeréves, bibliai időkre visszanyúló hagyományai vannak ugyan, mégsem tekinthető az itteni borászati tevékenység „óviláginak”; mert nem folytonos ez a hagyomány. A különböző arab-muzulmán népek, és különösen az Oszmán Birodalom térhódítása nyomán a borkészítés és a föníciaiak által fölvirágoztatott borkereskedelem a 7. század környékén hanyatlásnak indult, és nem is talált magára egészen a 19. század közepéig. Ekkor kezdtek európai zsidók “visszavándorolni” a Szent Földre, földeket vásárolni maguknak, és újra szőlőt ültetni többnyire azért, hogy a zsidó vallási gyakorlatban elengedhetetlen bort elkészítsék.

A Fekete-tenger keleti partján fekvő Grúzia érezhetően kúszik egyre beljebb a borkedvelők látókörébe nemzetközi porondon és itthon egyaránt. Magyarországon is kóstolhatunk grúz borokat, akár tematikus kóstolók, borvacsorák keretében, sőt már létezik rájuk szakosodott webshop is. Ennek apropóján azt járjuk most körbe, hogy nagyobb-e netán a füstje, mint a lángja (spoiler: nem; elég nagy az a láng…), illetve hogy mi adja a grúz borok különlegességét, mi teszi őket érdemessé legalábbis kipróbálni.

Nem mondok semmi meglepőt azzal, hogy a nyár a teraszozás, a piknikezés, a könnyű, akár buborékos borok és persze a fröccs szezonja, de legalább annyira a szabadtéri sütés-főzésé is. Mivel pedig borozni bármilyen élethelyzetben lehet, a kérdés, hogy mit bontsunk a grillrács vagy a szmóker mellett állva, teljesen jogos. Túl azon az alapelven, hogy mindig azt, amit mi magunk és az összegyűlt társaság leginkább szeretne, most végigvesszük, mi jöhet számításba, ha nem csak kísérő italként gondolunk a borra, hanem valódi bor-étel párosításokkal szeretnénk villantani.

Egy családi ünnepség, közeli barátok látogatása vagy egy nyugodt este egyaránt jó alkalom a borozásra.

A juhfark a rendszerváltás idejére szinte majdnem teljes feledésbe merült. Ennek köszönhetően még a kilencvenes években is az a vélemény tűnt uralkodónak a borászok körében, miszerint évtizedenként legfeljebb kétszer képes kielégítő minőségű bort produkálni.

Sorozatunkban megnézünk néhány kisebb borvidéket hazánkban, és ajánlunk 1-1 pincészetet is megismerésre.

Sorozatunkban megnézünk néhány kisebb borvidéket hazánkban, és ajánlunk 1-1 pincészetet is megismerésre.

4 részes sorozatunkban megnézünk néhány kisebb borvidéket hazánkban, és ajánlunk 1-1 pincészetet is megismerésre.