Az év második Winelovers Bortesztjén ez az egyébként megbízható és szerethető szőlőfajta arra hívta fel a figyelmünket, hogy még rengeteget kell tennünk azért, hogy a bora is hasonlóan megbízható és szerethető legyen.
A magyar kékfrankosoknak és bikavéreknek kulcsfontosságú szerepük van a hazai vörösborok minőségéről kialakult kép formálásában. A kékfrankos jó savszerkezetű, mérsékelt tanninszintű, fűszeres vörösbort ad; ízvilágában a meggyes gyümölcsösség dominál; friss, reduktív borként és hordós érleléssel egyaránt kiváló minőségű tételek készülhetnek belőle. Vajon hol és merre tart a kékfrankos most? Erről kérdeztük a zsűri tagjait, következzen a véleményük!
1. Sebestyén Csilla
Nemzetközi borakadémikus (DipWSET), Sebestyén Pince, Szekszárd
“Magas elvárásokkal érkeztem, főleg, hogy Magyarországon ez a legnépszerűbb fajta. Itt most kevésbé mutatta meg a fajta képességeit, ennél sokkal jobbak is készültek és készülnek, viszont a két szekszárdi kékfrankos jól szerepelt. A bikavérek tekintetében örömmel figyelem a minőségbeli fejlődésüket."
2. Robert Smyth
Nemzetközi borkadémikus (DipWSET), szakíró
“Rosszabb borokra számítottam, mert még nagyon új sztori a minőségi kékfrankos Magyarországon. Az nagyon tetszett, hogy a régi évjáratok között kifejezetten gyönyörűek is voltak, jó savakkal. A kóstolt kékfrankosok kicsit olyanok voltak, mint például a Brunello, és bár kicsit néha brutális a fa, de összességében pozitív benyomásom volt. Régen minden a cabernet és merlot körül forgott, és jó, hogy most erre az irányra térünk rá, mert ezek igazán izgalmas és feszes borok. A bikavérek picit vékonyak voltak, sokkal több gyümölcs kellene, kevesebb fával.”
3. Domián Emese
Nemzetközi borakadémikus (DipWSET)
“A mostani kékfrankosok igazi nagy nevei (főleg Szekszárdról) hiányoztak, ennek ellenére lett egy-két pozitív meglepetés. Általánosságban a fiatalabb tételek elegánsabbak voltak, és ez nekem azt jelenti, hogy egyre jobb minőségű kékfrankosokat kóstolhatunk.”
4. Tüü Péter
Sommelier, Magyarország Sommelier Bajnoka 2017 - Arany Kaviár Étterem
“Sokkal több bikavérre számítottam, szerettem volna, ha minden neves bikavér itt van, ám néhány pozitív meglepetés is volt, mégpedig a kisebb pincészetektől. Az étteremben nem nagyon keresik (sem a bikavért sem a kékfrankost), de idősebb skandinávok néha megemlítik, viszont inkább poénból, hiszen anno a finn alsópolcokra csak a rossz minőségű, tömegtermelt bikavérek kerültek. Azért két bikavér is meglepetést okozott, és igencsak tetszett.”
5. Blazsovszky Péter
Vezető sommelier - Babel Étterem
“Az elvártakhoz képest kevésbé jó tételeket kóstoltam, és bár nem könnyű fajta, a vakteszt sem igazolta a fajtába vetett hitemet. Néhol koncepcionális hibákat éreztem, többnél hiányzott az egyensúly, ám bizonytalan, sőt hibás tételek is előfordultak. Ami általánosságban elmondható: van még munkánk a kékfrankossal. Sajnos a külföldiek sem keresik és a most kóstolt tételek többségét én sem ajánlanám szívesen."
5. Vancsik Ivett
Nemzetközi borakadémikus (DipWSET), Vinoport főszerkesztő
“Több hazai pincészettől kóstoltam már kiváló kékfrankost, ám a mostani sorból hiányoltam a kiemelkedő tételeket. Bár az átlagot tekintve a borok jó minőségűek voltak, kevés korty mutatta meg, mire is lenne képes a fajta. Sajnálom, hogy a választék nem volt reprezentatív és sok jó kékfrankos és bikavér kimaradt a tesztből. Szívesen láttam volna több tételt például Sopronból; meggyőződésem, hogy az ott készült borok között méltó versenytársai akadnak a benchmark-nak tekinthető burgenlandiaknak. Az Etyeki Kúria második helyezett soproni kékfrankosa épp ilyen.
A bikavér egyszerre könnyebb és nehezebb pálya is; mindenki hallott már róla, de igazából milyen is a bikavér? Nincs egységes, azonosítható stílusa, a vásárló nem tudja, hogy egy könnyedebb, elegáns házasítást, vagy egy komplex, testes, hordóhangsúlyos cuvée-t rejt-e a név. A külföldi reputációról pedig inkább ne is beszéljünk, a Bull’s Blood nem a minőségi bor szinonímája."
6. Rein Krisztián
Borkereskedő - Heinemann Testvérek
„Mint borkereskedő úgy látom, hogy a piacon a magas minőségű kékfrankosokból általában sokkal kevesebb van, mint jó minőségű bikavérekből – utóbbiakból exportra is tudunk remek minőséget termelni mind Szekszárdról, mind Egerből.”
Te is kíváncsi vagy a kékfrankos boraira? Gyere el az év legnagyobb kékfrankos kóstolójára, április 22-én!
Érdekelnek a teszt eredményei is? Kattints!
Olvasd el korábbi cikkünket az idén megújuló, első Winelovers Bortesztről, és a 7 zsűritag 7 véleményéről.
