A rozéról a legtöbb embernek van egy kialakult képe: üde, gyümölcsös, jól iható, rózsás színével kelleti magát a pohárban meleg nyári napokon. A rozé azonban ennél jóval több, világszerte számos különböző stílusban és eljárással készül. Érdemes tehát kicsit túllépni a megszokott ízeken és megismerkedni ezek közül néhánnyal! Azért is, mert augusztus 14-én van a rozé világnapja.

Szerzők: Kiss Anna, Kiss Gábor

Címlapfotó: Winelovers 100 / Szmodits Balázs

Töretlen népszerűségnek örvend Magyarországon a rozé, a könnyedebb, illatosabb borok divatja mellett az utóbbi évtized forró nyarai is közrejátszottak abban, hogy jelentősen megnőtt a kereslet iránta. A hazai kékszőlős borvidékeken szinte minden termelő foglalkozik vele, legtöbbször kékfrankosból készítik, jellemzően reduktív technológiával.

Két út is vezet a sikerhez

A rozé kékszőlőből készül, színe azért marad halvány, mert a szőlőt rövidebb ideig tartják héjon, mint a vörösborok készítésénél. Néhány óra áztatás után kipréselik, így a héjban lévő színanyag kevésbé festi meg a mustot.

Kétféle módszert használnak világszerte rozékészítéshez. Az egyik esetben már eleve „rozéra szüretelnek”: ilyenkor a jó savak és friss gyümölcsaromák érdekében korábban szedik le a szőlőt, mint ha vörösbort készítenének. 

(...)

Jóval ritkábban alkalmazzák az úgynevezett saignée technológiát, aminél a rozé az érettebb alapanyagból kiinduló vörösborkészítés „mellékterméke”. A rozémustot az áztatás korai szakaszában elvezetik, hogy a visszamaradt, tovább héjon ázó must testesebb, koncentráltabb vörösbort adjon. Az így készült rozék – köszönhetően az érettebb szőlőnek – szerkezetükben és aromájukban is jobban hasonlítanak a vörösborokra, s olykor fahordós érlelést is kapnak.

Francia variációk

Franciaországon belül Provence-ban készül a legtöbb rozé, a provence-i bortermelés több mint 80%-át ez a típus adja. Jelentőségét jól mutatja, hogy egy rozéra specializálódott kutatóközpontot (Centre du Rosé) is létrehoztak a provence-i Vidauban településen.

Hivatalosan is meghatározták a lehetséges színárnyalatokat: sárgadinnye, őszibarack, piros ribiszke, pomelo, mangó, mandarin. Már ebből is látható, hogy a provence-i rozé jellegzetesen nagyon halvány árnyalatú, ez a rövid héjon áztatásnak és a kíméletes préselésnek köszönhető.

(...)

A rozé nem fehér és vörösbor házasításával készül, de vannak kivételek, amik erősítik a szabályt. 

(...)

A spanyol rosado

Spanyolországban a Valladolid mellett fekvő Cigales is híres rozéiról. Különlegességüket az adja, hogy fehérboros technológiával készülnek, úgy, hogy a termelők vegyesen használnak fehér (albillo, verdejo, sauvignon blanc) és kék fajtákat (tempranillo, garnacha, merlot, syrah). 

(...)

Félédes is lehet

Bár a rozék túlnyomó része száraz, léteznek édesebb típusai is. A Loire völgyében készített rosé d’Anjou (Rosé d’Anjou AOC) az egyik legismertebb, főként grolleau noir fajta az alapanyaga, de cabernet franc, cabernet sauvignon, gamay, pineau d'aunis és côt is lehet benne. A múlt század közepéig a legnépszerűbb borfajta volt azon a vidéken. Rövid héjon áztatást követő préseléssel vagy saignée technológiával is készülhet.

(...)

Amerika hangja

Az Egyesült Államokban is készülnek nemzetközileg ismert rozék. A white zinfandel az 1970-es években debütált Kaliforniában: a Sutter Home borászatnál a zinfandel vörösbor készítésekor leválasztott léből állították elő. A nagy cégek erős marketingjének köszönhetően gyorsan megismerték az egész világon. Magasabb cukortartalmuk miatt a fehér zinfandelek félédes rozék. Könnyedek, igazi gyümölcsbombák, cseresznyés, epres, málnás illatokkal és ízekkel.

Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünkhöz