Van-e eredeti, első? Létezik-e igazi bor? És ha létezik, akkor hogyan készül?
Szerző: Kis Hajnalka
Címlapkép: www.decanter.com
A bor történelme több ezer évre nyúlik vissza, és hiteles kézikönyv hiányában úgy készült, ahogy akkor azt hitték, hogy a legjobban készülhet: leszedték és megtaposták a szőlőt, és szőröstül-bőröstül betették egy akkora amfora-szerű edénybe, amekkora a háznál volt. Az edényt nyakig elásták, lefedték, rákövetkező tavasszal pedig leszűrték és megitták. (Akkoriban még nem létezett üveg, tehát közvetlenül az edényt csapolták meg.)
Grúziai, 6000 éves hagyományokról van szó, amit manapság felkapott narancsbor – avagy „orange wine” – néven találhatunk a polcokon vagy a boltokban.
Felvezetésként: alapvetően kétféle színű borról beszélünk, fehérrő és vörösről. Fehérbor készítésekor a gyümölcsszemek megrepesztésekor kieresztett lé mellől szinte azonnal eltávolítják a szőlő héját és a magját. Vörösbor esetén a héj és a mag a lével együtt marad, olykor együtt is forr, hiszen ezekből a szilárd részekből származik a szín és a tannin nagy része. (Ismerjük már a rozét is, aminek egyik elkészítési lehetősége, ha a vöröshéjú szőlőt a szokásosnál rövidebb ideig tartanak a héjjal és a maggal együtt.)
A variációkból egy maradt, ez az úgymond eredeti vagy ősi borkészítés, amikor a fehérszőlőt héjával és magjával együtt tartják préselés után. Ezeknél a boroknál nincs finomszűrés, derítés, tojásfehérje, mustkezelés, miegymás, szőlő van és természet.
Fura? Hát igen, a napenergia láttán is elcsodálkozunk még néhányan, pedig már hatodikban mindenki számára tiszta volt, hogy ami világít, az melegít is, sőt jobban melegít, mint világít.
Az egyik leghíresebb narancsbortermelői példa a szlovén-olasz határ közvetlen közelében, utóbbihoz tartozó Oslavia faluban – Gorizia egyik településrészén – gazdálkodó Gravner pince. Josko Gravner és több borász barátja vált lázas narancsbor-rajongóvá a múlt század 90-es éveinek közepén, amikor megismerték a Vasfüggöny mögött rejtőzködő ősi, grúz borkészítési technikát. Ennek eredményeként egy kezdetben nem közönségsiker, idővel viszont nagyon kedvelt, hozzáértőt-igénylő bor fejlődött ki, a világ több helyén.
Gravner, Radikon, Movia – csak, hogy egy pár oslaviai nevet említsünk – a „must otthagyását” mesterfokra emelte és manapság egy-egy palackjuk csak több tízezer forintért kapható, kizárólag specializált üzletekben.
A szőröstül-bőröstül készített fehérszőlő erjesztett leve tehát a narancsbor. A fehérborhoz képest teltebb, fanyarabb (tehát tanninosabb), kevésbé tetszelgő, komplikáltabb ízű. Ritkán lesz azonnal kedvenc, teljesen új ízvilágról van szó, régi-új borkészítési technikával, lecsupaszítva a sallangot, és középpontba helyezve a jól nevelt szőlőben rejlő lehetőségeket.
A Radikon pince borai 2002 óta a 750 ml-eshez képest alternatív méretű üvegekben is kaphatók, Stanco Radikon frusztrációja előtt meghajolva, aki szerint egy üveg bor túl sok egy ember számára, de túl kevés kettőnek. Így jöttek létre fél-, és egyliteres palackok.
Óvatosak számára kezdésnek egy féllitereset javaslunk kettőtöknek, meglátjátok, lehet, hogy először furcsa lesz az íze, de a következő palackot már literes méretben veszitek. Magatoknak!
Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünk.
