Egy borrégiónak érdekes lehet a története, a földrajzi helyzete, a termesztett szőlőfajtái, de akár a éghajlata is. A Balatoni és Felső-Pannon borrégiókat részletesen ismertető sorozataink után a Duna borrégióba ugrunk át és a nyár hátralévő részében kitérünk sok itteni érdekességre, amivel az augusztus 20-i asztalnál is villoghattok. Ma a borrégió általános képét vázoljuk fel. Tartsatok velünk!

Kép: https://bor.hu

Szerző: Kis Hajnalka

Hajós-Bajai borvidék kép: https://m.utisugo.hu/

A Duna-borrégió három borvidéket ölel fel.

A Hajós-Bajai borvidék – amely megközelítőleg Hajóstól Délre, inkább Dél-Nyugatra terül el és a Csongrádi borvidék – Csongrád és Szeged közötti foltokkal, a borrégió két kisebb vidéke.

A legnagyobb területen a Kunsági borvidék húzódik, legnagyobb részben a Duna-Tisza közében, Budapest magasságából, körülbelül Jászberénytől, dél felé egészen a Hajós-Bajai és a Csongrádi borvidék közé befúródva, lent a szerb határig.

A 24000 hektáron elterjeszkedő Duna borrégió, Magyarország legnagyobb bortermő régiója mindössze erre a három borvidékre van felosztva.

Minden szempontból Alföldi területek ezek. Javarészt lapos területek, klímájukat hosszú, tűző nyarak és zord telek jellemzik, amire ráadást a tavaszi fagyok adnak. Ez a mindenképpen fagytűrő (Kunleány), és szárazságtűrő fajtáknak kedvez (Kövidinka).

Csongrádi borvidék kép: https://bortkostolunk.hu/

Talaját tekintve a Csongrádi borvidéken magas kvarctartalmú talaj miatt kevesebb kárt okozott a filoxéra, ami viszont az ettől eltérő talajú Hajós-Bajai borvidéket majdnem teljesen tönkretette. Az észak-dél irányban húzódó Kunsági borvidék gyakorlatilag egy kunsági homokvonulat.

Történelme több évszázados, tehát Mária Terézia 1779-es rendeletében már szorgalmazott alföldi szőlőtermesztés és bortermelés is arra engedne következtetni, hogy a régió vetekedhetne a többi hazai régió boraival

És mégis, bár vannak a területnek kedvező szőlőfajták, termőterületét tekintve akár a világ egyik legnagyobbika is lehetne – ha a teljes területen egybefüggő szőlőtermesztés folyna – amikor alföldi borról van szó, sokunknak még a szemöldöke is fölszalad, mintha nyári hóembert emlegetnénk.

Miért nem hihető első látásra a Duna borrégió?

• Sokan nem hisznek a forró nyárban, lapos területen, löszös, homokos talajon termesztett borokban. A világ legjobb borai nem ilyen helyeken teremnek, na, mondjuk meg őszintén. Nincs vulkanikus talaj, nincs nyugati  lejtésű dűlő, nincs tengeri befolyás, vagy akár csak reggeli párás köd. Kifejezések, amiket ismerünk immár, és amiket a "jó bor" eredmény okaiként sejtünk.
• Az itt termő őshonos fajták (még) nem népszerűek.

ÉS NEM UTOLSÓSORBAN

•  Rossz hírneve van.

Míg az első két tényezőt az elkövetkezendő hetekben külön cikkekben is tárgyaljuk, a harmadikra itt szeretnénk adni némi magyarázatot.

Az alföldiként nyilvántartott borvidékekből 2006 óta hivatalosan Duna-borrégióként ismert terület bora sajnos a rossz minőségű, tablettás boraival került be a borkedvelők emlékezetébe.

A nagyrészt nem szőlőből készült borok történeteivel tele volt az újság, amin tovább ront, hogy a minőségi, de az ország többi részéhez képest is sokkal olcsóbb borokat több pincészet is gyakran palackozás nélkül értékesíti, hiszen a palackozás folyamata annyira megnövelné a bor értékét, ami miatt már nem tudnák minimális hasznot sem termelni. Kinézetre ezek is a tablettás PET-palackos borokra emlékeztetnek.

Az Aranyháromszögnek nevezett Kecel-Soltvadkert-Kiskőrös vidéke is ezen a területen található. Itt a 90-es évektől kezdve a szőkített tüzelőolajtól kezdve, bankcsődökön keresztül, hírhedt pancsolt borok is mélyen belevésődtek a köztudatba.

A jelen és a lehetséges jövőkép

A régió óriási területe és a bortermelés kultúrája miatt a régióban óriási potencia rejlik (az egész ország számára).  Minden bortermelő országban van olyan régió, amely az olcsó, asztali borairól ismert, amit bármikor felbonthatunk az íze, és nem kifejezetten a neve miatt. Miért is ne lehetne a Duna borrégiót ekként elfogadni, legalábbis, amíg nem bizonyít kiemelkedő nevekkel, és visszaidézhető tipikusként megnevezhető palackokkal?

Az itt élő borászok komolyan veszik a lehetőséget.

Léteznek nemzetközi versenyen nyertes alföldi borok, ami nem csak bizonyítéka, de hajtóereje is lehet a jövőben finom borairól is ismertté válható Duna-borrégiónak.

Mit tehetünk?

A borutak és térség érdekeit szolgáló marketing-egyesületek feladata, hogy fiatalabb generációkat is bevonjanak – akik adott esetben még nem emlékeznek a rossz hírnévre, és bátran kóstolnak alföldi borokat. Ki kell forrni egy köztudatba építhető alföldi értéknek, amitől a régió egyedivé válik, csakúgy, mint Tokaj, vagy Eger, vagy a Balaton, vagy Villány és sorolhatnánk.

Ezeket az értékeket feldolgozható, gusztusos formában kell tálalni. Szó szerint, ételpárosításokkal és átvitt értelemben, a közösségi hálókon és egyéb médiákban is.

És mi borivók?

Felejtsük el a múltat (lehetőleg modern felfogású, palackozott alföldi borfogyasztás közben)!

Maradjunk kíváncsiak, látogassunk el a térségbe, hogy hozzájáruljunk az egészséges körforgáshoz, ami jelentősen javíthat a helyi borok ismertségén.

Reméljük, szeretettel fogadjátok és megosztjátok az elkövetkezendő hetekben a Dona-borrégióval kapcsolatos cikkeinket. Még van idő a következő megjelenése előtt egy adag alföldi bort rendelni, hogy ti is érezhessétek, miről is van szó.

Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünkhöz!