Te is úgy gondolod, hogy a borozás nem kizárólag a buliról és az ezzel járó bódultságról szól, hanem fontos az is, mit és hogyan iszol? Biztos, hogy még nagyobb élvezetet nyújt a fogyasztás, ha több aspektusból is értékelni tudod, ami a poharadba kerül.
forrás: Borászportál.hu
A kóstolás technikája tanulható és sok gyakorlás után szert tehetsz rutinra. A sorrend mindig ugyanaz: kezedbe veszed a poharat, hogy megnézd, megszagold és végül megízleld a bort.
A bort töltsd talpas pohárba, amit a szárának a felső felénél fogj meg. A fehér- vagy rozé borok esetében a kehelyrész lehet kicsit keskenyebb, ha viszont vörösbort kóstolsz, érdemes minél öblösebbet választani. Amikor kóstolsz, fontos, hogy ne használj parfümöt és erős illatú kozmetikumokat, és ne legyen tele a hasad.
Nézd!
Először vizsgáld meg a bor színét, annak teltségét. Praktikus oka is van a szemrevételezésnek, hiszen ha dugómaradványt vagy bármi nem odaillőt találsz benne, még idejében el tudod távolítani. A fény segít megállapítani a bor tisztaságát, ha pedig fehér felület elé tartod, a színét és teltségét is pontosabban meg tudod határozni.
Szagold!
Várj türelmesen és forgasd meg a poharat, hogy az illatok minél jobban kinyílhassanak. Ezután a poharat az orrodhoz emelve megérezheted az illatokat. Ekkor fény derülhet a borhibákra. Ha kellemetlen, ecetes, dohos szagok csapják meg az orrodat, nagy valószínűséggel nem volt szerencséd a palackkal és kóstolni sem érdemes.
Ízleld!
Vegyél a szádba néhány apró kortyot, de ne nyeld le azonnal, inkább forgasd meg, hogy az összes ízlelőbimbót bekapcsold és eléd táruljanak az édes, savas, sós és fanyarabb ízek is! Ezáltal megtudhatod, mennyire savas és tanninos a bor: figyeld meg mennyire indul meg a nyálelválasztásod, érzel-e összehúzó, szárító hatást például a szájpadlásodon. A magas alkoholtartalom biztos jele, ha melegítő hatást érzel, ahogy legördül a torkodon a korty.
A borkóstoláskor semmiképp se ess kétségbe, ha elsőre nem tudod pontosan beazonosítani a borban lévő szőlőfajtákat, a termőhelyet, a szüretelés idejét, az érlelés módját vagy az évjáratot. Egyrészt előfordulhat, hogy a bor nem rendelkezik nagyon karakteres jegyekkel, másrészt pedig itt is egy tanulási folyamatról van szó: gyakorlással egyre kifinomultabbá válnak majd az érzékeid, így egyre több részlet tárul fel előtted.