Te szereted az édes bort vagy pezsgőt? És érezted már úgy, hogy ez ciki? Pedig a tudomány és néhány anti-borsznob most téged igazol!
Szégyellem bevallani, tudom, hogy ez ciki, de én csak az édes borokat szeretem.
Számtalanszor hallottam már ezt a mondatot, de nem tudom megszokni, újra és újra felkapom rá a fejemet. Átlagos borfogyasztók szokták mondani, többnyire halkan, azelőtt, hogy valamiféle boros kérdést feltennének. Persze ilyenkor már soha nem a kérdésükre figyelek, hanem azon jár az agyam: vajon honnan vették, hogy az édes bort ciki szeretni?
Valójában a kérdés és a probléma ennél összetettebb, és mint nemrég Tim Hanni Master of Wine (a borképzés legmagasabb szintjén álló illető) új könyvéből kiderült, a világ más pontjain is ismert. A folyamat logikus: az emberek többsége az édes ízeket preferálja (ennek nyilván evolúciós és modern kori okai is vannak), és aki a borok világával ismerkedni kezd, az szintén az édes ízeket keresi elsősorban, vagy ezeket szereti meg elsőként. Sokan meg is maradnak az ilyen italok mellett, és a kedvesebb, könnyen érthető borokat és pezsgőket preferálják életük végéig.
Tim Hanni az egyik első amerikai, aki megszerezte a Master of Wine címet
A borszakma mindeközben a száraz borok mellett tette le a voksát, sznob képviselői pedig kirekesztik az édesszájú csoportot. "A divatmániás borsznobok, akik kizárólag a száraz borok trendjeit követik, zsigerből ítélkeznek, és semmibe veszik az édes bor-kedvelők preferenciáját" – írja Hanni a The Sweet Wine Lovers’ Manifesto című könyvben. A "dry wine fashionistas", ahogy ő nevezi őket, azt hiszik, hogy az édes borok kedvelői mind kezdő borfogyasztók, akik ha majd fejlődni kezdenek, automatikusan átszoknak a száraz tételekre. Ez egyrészt nem evidencia, másrészt a sznobok ezzel azt a tényt is a földbe tiporják, hogy az édes boroknak több száz éves hagyománya van Európában, egykor például a királyi vacsorák fénypontját jelentették, nem beszélve kereskedelmi értékükről.
Megjegyzés
Természetesen szerintünk az édes bort szeretni nem baj, nem is ciki – és Tim Hanni szerint sem. A probléma legfeljebb abból adódik, ha valaki nem a jó minőségű, természetes maradékcukorral rendkelkező borok mellett teszi le a voksát, hanem a mesterségesen édesített olcsó borokkal él. Utóbbiak nemcsak az egészségét károsíthatják, hanem a magyar borászokat is, hiszen általában olcsó import olasz borokból készülnek. Fontos tudni, hogy Magyarországon természetes édes vörösbor szinte egyáltalán nem készül, főleg nem olcsón.
Hanni a '80-as években találkozott először a problémával, és annyira idegesítette, hogy kutatásba kezdett. Rájött: minden ember teljesen másként érzékeli a tanninokat és a savasságot. Szerinte jó néhányan vannak, akik nem szeretik például a testes, túl tanninos vörösborokat, ezeket a borokat egyszerűen keserűnek és kifejezetten kellemetlennek érzik. Nekik szükségük van egyfajta finom édességre. (Az édes érzetet nem csak a cukor okozhatja, hanem például a vörösborok 13,5% fölötti alkoholtartalma is – ezt nevezzük pszeudoédességnek.)
Nem minden borértő sznob!
Engem tehát mindig meglep, amikor valaki szabadkozik a szájíze miatt, és például a nemzetközi borakadémikusok magyar tagjai között is van olyan, aki kifejezetten az édes borok rajongója. Az Osztrák Borakadémián és ezekről írta szakdolgozatát, de Vancsik Ivett a Vinoporton is publikált az édes borok lehetőségeiről (természetesen a magas minőségű, természetes édes borokról van szó). Ivett is egyetért Hannival, amikor azt mondja: a sommelier-knek és a boriskoláknak is sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk vendégeik, hallgatóik személyes ízlésére.
Ivett annak a kizárólag nemzetközi borakadémikusokból álló zsűrinek is tagja volt, amely legutóbb A 100 legjobb magyar bort kiválasztotta. A 100-as lista legelső helyén egy alapvetően száraz, de érezhetően maradékcukorral ellátott tokaji hárslevelű végzett. Ezt a bort Szik Mátyás Örökös Bajnok Sommlier ajánlotta a zsűri figyelmébe. És nem vaktában lövöldözött: szinte biztos volt benne, hogy a cuki ital dobogóra kerül. Szerinte "a Gizella Barát Hárslevelű jól példázza, hogy Tokajnak milyen irányba kell haladnia": a csontszáraz borok felől a könnyebben fogyasztható, kedvesebb (némi maradékcukorral kerekített) italok irányába. Matyi egyébként az ország egyik legelegánsabb szállodájának és éttermének, a Four Seasonsnek a beverage managere (vagyis a teljes szállodában ő az italok első számú felelőse), és még így is bátran, bármikor szívesen kínálja az ilyen könnyedebb tételeket tehetős vendégeinek – anélkül, hogy ismerte volna Tim Hanni tanácsát.
Mitől édes az édes bor? – olvasd el a Vinoporton.
Van véleményed? Írd meg nekünk!
