1993 óta létezik Európában hivatalosan a bio megnevezés, de közel 3 évtized után is sokszor nagy a zavar a fogyasztók fejében. Segítünk tisztába tenni a dolgokat, hogy el tudj igazodni a boroscímkén.

Szerző: Kis Hajnalka

Decio Fongoli, a közép-olasz Fongoli pince harmadik generációs tulajdonosa szerint a gazdaságában azért kezdtek el műtrágyát használni, mert a műtrágyával házaló cégek ígéretei valóban teljesültek. Az 1950-es években egy kis pincének évi ezer üveget palackozni elsősorban azért volt kihívás, mert nem tudták biztosítani a minden évben beérő, kiváló minőségű gyümölcsöt. Nem volt garancia a műtrágya megjelenéséig – amit viszont több mesterséges rovarirtó, gyomirtó és egyéb fejlesztések használata kísért.

Később, sok éves mesterséges hozamnövelő és -biztosító szer használata után észlelték, hogy a kezelt földből származó szőlő borainak íze ellaposodott,

az úgynevezett monokultúrában kizárólag szőlőt termesztő talaj kifáradt, sőt immár évek óta a mesterséges „kábítószerek” bódulatában élve mást nem is volt képes adni a belé dugdosott növényeknek, csak amit beleforgattak, vagy rápermeteztek. Megszűnt a terroir varázsa.

A Fongoli immár 20 éve elhatározta, hogy tanúsított biogazdasággá válik, és elhagyja a konvencionális művelés szerint előírt heti rendszerességű műtrágya-, és rovarirtó kezelést, megpróbálják megkímélni a talajt és a növényeket a mesterséges feljavítástól, úgymond detoxikálják a termőföldet, a növényeket és így az abból készült bort is.

A biomozgalom céljai, a biominősítés szabályozása és a megvalósított bio-szőlőbirtokok egyazon kocka több oldalai.

Mik voltak a mozgalom céljai?

A biomozgalom valamikor a 70-es években indult, elsősorban a fogyasztói oldalról. Azok csatlakoztak, akik szerettek volna génmódosítás, műtrágya és egyéb mesterséges szerek nélküli élelmiszert fogyasztani. A bioszőlő és a bioszőlő-termesztés is ekkor kezdődött. Az elsődleges cél az volt, hogy visszatérjenek az egykori, földközeli gazdálkodáshoz, és elhagyják a káros fejlesztéseket, egészséges termékek termesztése érdekében.

Miért kellett szabályozni?

Ahhoz, hogy egy ötlet mindenki számára azonos jelentést kapjon, szabványosító hatóságok először is meghatározzák, hogy mi tartozik egy kifejezés alá, majd tanúsító cégek ellenőrzik, hogy egy birtok betartja-e a szabvány előírásait. A Közös Piac 1993. január 1. óta engedélyezi a „bio” megnevezést, az Európai Unió pedig 2007 óta szabályozza a biotermények és -készítmények megjelölésének feltételeit – vagyis, hogy milyen feltételek betartása után szabad egy termékre ráírni, hogy az bio.

Magyarul a bio termék megnevezése lehet öko, bio, ökológiai vagy biológiai. Hagyományos termesztésről legalább 3 év átállási idő után számít a szőlő bionak, aminek az a rövid lényege, hogy a növények és gyümölcsök fejlődése során nem használható mesterségesen készített és génmódosított trágya, rovarirtó, gyomirtó. „A biobor alapanyagául szolgáló bioszőlőt, az ökológiai gazdálkodás jogszabályi előírásainak megfelelően, szintetikus, felszívódó gomba- és rovarölőszer mentesen, vegyszeres gyomirtás nélkül termesztik. Így például a növényvédelemhez alapvetően réz-, kén- és olajos készítményeket, valamint olyan biztonságos, biogazdálkodásban engedélyezett módszereket használnak, mint a ragadozó atkák betelepítése vagy a szexferomonos légtértelítés.” – olvasható a bio-kontroll honlapján, akik Magyarországon a bio-megjelölés tanúsítására jogosult két cég egyike.

Itt már kezdjük elveszteni a biztonságérzetünket, hiszen meg kellene vizsgálni, hogy ezek a szerek hogyan készülnek, és hogy pontosan mennyit és milyen időközönként szabad a talajra és a növényekre szórni őket, de pont erre jók a tanúsítványok, hogy ezt ne kelljen mindenkinek külön ellenőriznie.

Mi történik a gazdaságokban ténylegesen?

Eltérő. Csakúgy, mint bármilyen más vizsgán, a birtokok itt is különböző elánnal és végcéllal állnak neki egy ilyen átállásnak, hiszen a tanúsítás pénzbe, egy tonna adminisztrációba és jól szervezett munkába kerül, amit a gyümölcstermesztésen felül kell, hogy lerójanak. Biztosan van olyan birtok, amelyik jóval túlszárnyalja az előírásokat és fittyet hány a tanúsításra és van olyan is, amelyik remélve, hogy „bio” megjelöléssel több pénzt kérhet a termékéért, éppen csak, hogy eléri a kötelező minimumot – nem akarok belegondolni, hogy van, aki csal, de hát láttam én már karon varjút…

Egy biztos különbség van a vizsgázottak és a nem vizsgázottak között: a papír. Akinek van róla papírja, az ráírhatja a termékeire, hogy bio, akinek nincs, az nem.

Mit tehetünk mi, fogyasztók?

Először is bízzunk a Magyarországon biotermékeket tanúsító bio-kontroll, a Hungária Öko Garancia cégekben. Ha egyikük vizsgálatait és feltételeit kiállják a termékek, akkor az onnan származó szőlő „bio” és pont.

Másik oldalról a lélekben környezettudatos fogyasztó tájékozódjon a termelő weboldalán, telefonon, a boltban, hogy egy termék gyártója számára mit jelent a bio idea megvalósítása.

Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünkhöz!