Vajon milyen borral koccintottak a 12 pontot megfogalmazó márciusi ifjak, miközben elindították a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményét?
Kép: Orlai Petrich Soma: Petőfi a szüleinél (https://www.nkp.hu/)
Szerző: Szabados Enikő
[…]
Igyunk jóbarátim, mostanság,
Bor a megtestesült bátorság,
Pedig nekünk ez kell, nem egyéb,
Öntsük hát magunkba hevenyén.
[…]
Petőfi Sándor több versében is kifejezte szeretetét és lelkesedését a „gondűző borocska” iránt, ám az idézett Bordal című verse már a forradalom és szabadságharc felfokozott érzelmi viharában született, 1848. márciusában.
Mivel PestBuda csapvize ihatatlan volt, ezért a magyar reformkorban vagy forralt vizet (teát, kávét) kényszerültek inni, vagy alkoholos italokat, de nem volt jellemző az értelmiség tagjaira a mértéktelen italozás, a borgőzös mulatozás. A 19. századtól kezdve egyre népszerűbbé váltak a kávéházak, ahol az írók, a költők, a művészek és más gondolkodók órákat töltöttek.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek is meghatározó helyszíne egy kávéház volt: a Pilvax.
Törzsvendégei között szerepelt többek között Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vajda János és Vásárhelyi Pál is. Itt is, ahogyan jellemzően a kor többi kávéházában is, változatos étel- és itallappal várták a vendégeket. Természetesen sokféle kávét lehetett kapni, de népszerű volt a forralt bor és sör is, valamint a szintén forralt bor alapú puncsok és krampampuli is.
A Pilvaxból ma is őriznek egy 1848-ból származó kézzel írott étel és bor árjegyzéket, amelyen látható, hogy belföldi borokat, fehéreket, vörösöket, valamint csemegeborokat kínáltak a híres kávéház itallapján.
Kép: https://mandadb.hu/
A 19. század elejére a budai polgárok nagy részének a bortermelés jelentette a legfőbb jövedelemforrást. Egy 1820-as feljegyzés szerint 800 bormérő helyszín volt Pesten. Ez természetesen nem 800 korcsmát jelentett, hiszen bele kell számítani azokat is, akik a saját termelésű borokat árusították az utcán. Sok borházban sört is mértek, annak ellenére, hogy 31 önálló "serház" is működött.
De térjünk vissza oda, amikor Szendrey Júliának köszönhetően már nemzeti kokárdát viseltek szívük fölött a forradalom főszereplői!
Petőfiről feljegyezték, hogy kedvenc étele az éti csiga volt, amihez feltehetőleg fehérbort fogyasztott.
Ekkoriban az új ízlés szerint elsősorban a fehérbornak volt nagyobb kereslete, így a budai borvidéken is a fehérborszőlőket termesztették. A 19. század végétől a Törley-család híres pezsgőihez szükséges fehérbort is e térségben termelték, találunk itt chardonnay-t és Irsai Olivért, de jelentős volt az olaszrizling, a szürkebarát, a sauvignon blanc és a rajnai rizling is.
Kékszőlőből a pinot noir volt a jellemző. A kadarkából és a csókaszőlőből készült a híres budai óvörös, amelyet külföldön is kedveltek.
Egy másik, a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban talált, az 1800-as évek közepéről származó, pesti vendéglőben használt kétnyelvű (magyar és német) étel- és itallap alapján is látszik, hogy a budai borok valóban népszerűek voltak ebben az időszakban. A dokumentum a vörös borok közül ajánlja többet között a villányit, a budait, az egrit és az ürmösbort, azaz vermutot. A fehérborok közül somlói és neszmélyi borokat választhattak a vendégek.
Igazi érdekesség a kőbányai, ami jelen esetben nem sör, hanem bor. A kőbányai fehérborok keresettek voltak külföldön is. Az Óhegy és az Újhegy vonalában húzódó tájon egykoron virágzó szőlőkultúra létezett mézesfehér, ezerjó és a sárgadinka szőlőfajtákkal. Az itallap végén pedig az extra borok jelző alatt a francia pezsgő, a hegyaljai és a ménesi bor is jól megfért egymás mellett.
Minden bizonnyal már fröccsként is fogyasztották a bort, hiszen néhány évvel korábban, 1842-ben Fóton, Fáy András pincéjében született meg a buborékos bor Jedlik Ányos szódásüvegének segítségével, aki elkészítette az első spriccert. Vörösmarty meg is örökítette versében a pillanatot: „Fölfelé megy a borban a gyöngy”.
Vörösmarty Mihály barátja, Eötvös Károly ügyvéd és publicista egyik írásában beszámolt a borbarátságukról:
„Vörösmarty a somlyait és tokajit tartotta a világ legjobb borának. Amilyen a drágakő, olyan zöldnek nevezi ezt a két bort. Valósággal igaza van. A tokaji szamorodni s a somlyai asztali bor valóban zöldes színű kissé, mint a világos smaragd. De ezt a két bort híg aranynak is nevezi. Méltán. A tokaji aszúnak s a somlyai nehezebb bornak aranyszíne van. Mégpedig magyar s nem francia arany színe.”
Az aradi vértanúk kivégzése után (1849. október 6.) terjedt el az a hagyomány, hogy magyar ember sörrel nem koccint 150 évig, mert az osztrákok sörrel koccintva ünnepelték győzelmüket. Hermann Tamás történész szerint viszont ezt a hazafias kampányt a borkereskedők indították, akik a nagy mértékű sörfogyasztás ellen kampányoltak üzleti veszteségük miatt.
A 12 pontot felolvasó Jókai Mórnak 1853 után saját szőlőbirtoka és présháza volt a budai Sváb-hegyen, ahol főleg a hegyre jellemző kadarka termett. Ma ezen a helyen, a Jókai-kertben létrehoztak egy kis szőlőültetvényt, a Kadarkáink kertjét, hogy a borvidék zászlósborát újra népszerűvé tegyék.
A szabadságharc után fontos változások mentek végbe a szőlőtermesztés és a borászati technológia területén is. Folyóiratok, szakmai könyvek, cikkek jelentek meg a témában, a szőlészet és borászat elismert szakmák lettek. Egy 1861-es adat szerint 13 millió hektoliter bor termett hazánkban, amellyel a világon a második legtöbb bort előállító ország lettünk Franciaország mögött.
Büszkék lehetünk tehát akár már az 1848-as borainkra is. Tisztelet a hősöknek!
Ha lenyűgöznek a hasonló érdekességek, akkor talán egy bortanfolyam még jobban magával ragadna. Várunk a borkollégium egyik neked való tanfolyamán!
Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünkhöz!
