2018 október 13-án a New York-i Sotheby's árverésén történt, hogy egy gyűjtő 558 ezer dollárt fizetett egyetlen üveg 1945-ös Romanée-Contiért. De miért kerül a Romanée-Conti annyiba, mint egy autó?
szerző: Kókai-Nagy Tímea
kép forrása: iStock
Maga a Domaine de la Romanée-Conti, gyakran egyszerűen csak DRC-ként rövidítve, a franciaországi Burgundiában található néhány hektárnyi birtok, amely fehér- és vörösbort állít elő. Mivel az ottani birtokszerkezet – köszönhetően a napóleoni törvényeknek – igen elaprózódott, ezt igen sokan elmondhatják magukról azon a vidéken. Azt viszont már nem, hogy széles körben a világ legnagyobb bortermelői között tartják számon a birtokot, a DRC-palackok pedig a legdrágábbak közé tartoznak a világon. A több mint félmilliós összeg még a DRC borok között is kiemelkedőnek számít, ám meglepőnek semmiképp:
a különböző bor-aukciókon ugyanis rendre hatszámjegyű összegekért kelnek el a birtok palackjai.
A Domaine de la Romanée Conti a de Villaine és a Leroy / Roch család tulajdona. Előbbiek annak a Jacques-Marie Duvault Blochet-nek egyenesági utódai, aki 1869-ben megvette a La Romanée Conti névre hallgató földterületet (a birtok is innen kapta nevét), utóbbiak pedig úgy lettek a Domaine résztulajdonosai, hogy 1942-ben felvásárolták Duvault többi leszármazottjának tulajdonrészeit. A Domaine-t ma Aubert de Villaine és Henri-Frederic Roch vezetik.
A Domaine-nak 25 hektár szőlőültetvénye van, és mindegyik Grand Cru terület. Az 1,8 hektáros La Romanée Conti monopóliuma mellett a Domaine 1933-ban a La Tâche nevű terület kizárólagos jogát is megszerezte, emellett a Richebourg, a Romanée St Vivant, a Grands-Echezeaux, az Echezeaux és a Le Montrachet területeknek is többségi tulajdonosa.
Tudtad-e? Ha a Burgundiába látogató borkedvelőben felmerülne, hogy csak úgy spontán felkeresse a Domaine-t, az totális időpazarlás lenne. A birtok ugyanis csak előzetes időpont-egyeztetéssel fogadja a látogatókat, ha egyáltalán. A hívatlan látogató legfeljebb az odavezető Rue du Temps Perdu nevű utcán való, hiábavaló várakozással töltheti az idejét. Talán nem véletlen, hogy az utca neve magyarul Elveszett időt jelent.
A több mint félmillió dollárért elkelt palack különleges évjáratból származott: a Romanée-Conti volt az egyik utolsó burgundi terület, amelyet a filoxéra-járvány kitörése után újratelepítettek oltott szőlővel, annak ellenére, hogy a régi, járvány-sújtotta szőlőültetvény csökkenő ereje miatt a termés is igencsak alacsony szintre esett vissza. A filoxéra előtti borok legutolsó évjárata tehát az 1945-ös volt, amikor a szüret a mai termelésnek csak a tizedét tette ki, vagyis körülbelül 2,5 hektolitert hektáronként. Ez azt jelentette, hogy ebben az évjáratban csak 600 palack bor készült, amelyek közül már csak néhány érhető el – ahogy mondani szokták, aranyáron.
Mi lehet a DRC borok titka?
Nyilván csak néhány szerencsés ember van, aki életében akár csak egy pohárral is megkóstolhat ebből a drága italból – mi többiek csak az ő élményeikre, illetve az objektív tényezőkre támaszkodhatunk, amikor a választ kutatjuk. Nézzük a legfontosabbakat:
1. Ritkaság-faktor: a klasszikus egyenlet a kereslet és kínálat között
A közgazdaságtan egyik alapszabálya a kereslet és kínálat szabálya: ha magasabb a kereslet, mint a kínálat, logikusan emelkednek az árak. Ez történik a Romanée Conti-k esetében is: a Grand Cru burgundikra egyébként is jellemző az erős terméskorlátozás, de ez különösen igaz a DRC-kre – a mindössze 1,81 hektárnyi területről származó kevesebb, mint 500 ládányi termés egyértelmű garanciája annak, hogy a kereslet és a kínálat itt bizony sosem fog találkozni.
2. Csak a Grand Cru
Ahogy néhány sorral korábban említettem, a Domaine kizárólag Grand Cru területről származó borokat készít. A nyolc területből hét kizárólag pinot noir-ral van beültetve, a Montrachet nevű aprócska földterület chardonnayből készülő fehérborokat ad – természetesen elsőosztályúakat.
3. Hagyomány
Burgundiában több évszázaddal korábbra nyúlnak vissza a borkészítés hagyományai – a Romanée Conti területé egészen a 13. századig, amikor is a Saint-Vivant apátság szerzetesei elültették itt az első szőlőtőkéket. A hagyomány fogalma itt nem csak a területekkel és a borokkal kapcsolódik össze, de magával a pincemesterrel is: André Noblet 1985 óta tölti be ezt a tisztséget, amelyet apjától, Bernardtól vett át, aki nem kevesebb, mint 45 évig volt a cím büszke tulajdonosa.
4. A világörökség részei
A birtok ültetvényei olyan területeken (Côte de Beaune és Côte de Nuits régiói) fekszenek, amelyeket az UNESCO 2015-ben a világörökség részévé nyilvánított – köszönhetően annak az egy évtizedes lobbitevékenységnek, amelyet a DRC-társtulajdonos de Villaine vezetett, és aki így fogalmazott: „Számomra az a legfontosabb, hogy a burgundiai embereket, különösen a bortermelőket inspirálják a kezükben őrzött ősi, értékes, egyedi kincsek".
5. Je Ne Sais Quoi – valami leírhatatlan
Néhány bor egyszerűen csak „je ne sais quoi” – valami megmagyarázhatatlanul különleges. A neves szakértő, Allen Meadows, amikor arról ír, hogy mi teszi a Romanée-Conti ültetvény borait a világ legkeresettebbjeivé, így fogalmaz: „A válasz lefegyverzően egyértelmű. Teljesség. A Romanée-Conti a legkülönlegesebb, mert nem hiányzik belőle semmi. Egyszerűen az összes tulajdonsággal egyszerre bír, amellyel a világ többi bora legfeljebb csak külön-külön.” Ki tudja? Talán igaza van.
Valószínűleg az is hozzájárult a Domaine de la Romanée-Conti legendához, hogy a birtok neve egy bűntény kapcsán is a lapokba került. Egy januári napon történt ugyanis, hogy a birtok borásza, André Noblet egy üzenetet talált az ültetvényen, benne egy fenyegetéssel. A sorok írója egymillió eurót követelt „váltságdíjul” a birtok ültetvényeiért, amelynek két tőkéjét meg is mérgezte, bizonyítékul arra, hogy szándékai komolyak. A nyomozás során sikerült elkapni a tettest: Jacques Soltys börtönbe került, ahonnan sosem került ki élve (öngyilkosságot követett el).
Mielőtt különösebben elcsodálkoznánk – vagy elszörnyülködnénk azon, hogy ki képes egy üveg borért ennyi pénzt kiadni, annak elárulom, hogy mindig van feljebb. Alig egy hónapos a hír ugyanis, amely szerint egy svájci aukción egy magát megnevezni nem kívánó magánbefektető egyetlen 1985-ös évjáratból való, Matuzsálem (6 literes) palackért 911.445,95 eurót fizetett.
Ha nem csak objektív érveket akarunk itt felhozni, akkor azt mondhatjuk, hogy aki DRC-t vesz, az tradíciót, több évszázados tudást, tulajdonképpen egy palacknyi történelmet vesz. Csak aztán vigyázzon arra is, hogy ezt melyik évjáratból teszi: a II. világháború utáni újratelepítés következtében ugyanis 1947 és 1951 között egyáltalán nem készültek Domaine de la Romanée Conti borok. Aki ilyen évjárattal találkozik, az inkább költse másra a pénzét, és ne arra a megtalált palackra. Mondjuk vegyen belőle egy autót!
Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünkhöz.
