Tegyük fel, hogy egy étteremben rendelsz egy 2009-es villányi franc-t, de a segítőkész pincér a 2010-est hozza ki, és érdeklődik, hogy ez is megfelel-e, mert a korábbi elfogyott. Vajon tényleg ugyanolyan jó, egyáltalán mennyire számít az évjárat?

Vajon hányan mondanánk azt a pincérnek, hogy akkor inkább mégsem kérik? Nem sokan. Hiszen ha már egyszer eldöntöttük, hogy mire is vágyunk, évjárattól függetlenül azt fogjuk kérni. Viszont akkor felmerül a kérdés: tényleg nem számít, hogy mikori az adott bor? A hivatalos verzió szerint igenis számít, ám a gyakorlatban sokszor nem ez történik.

Gondoljunk csak bele, nem véletlenül írják rá az évet a palackokra. Ennek főként az óvilági borok esetében van jelentősége, ám eredetileg a szó rossz értelmében. Valaha éppen a vékony borok, rosszabb évjáratok miatt írták rá az évszámokat a palackokra. Ezek voltak régen az olcsó borok.

Ma már viszont más a helyzet, hiszen a borkészítési technológiák és a borászati tudomány sokat fejlődött, és a borászok a rossz évjáratok ellenére is ki tudnak jönni jó borokkal. Vagyis inkább olcsó, alacsony minőségű, de jól iható borokkal. 

A borospalackra írt évszámok alapszabályai:

1. Az olcsó borok általában minden évjáratban ugyanazt az ízvilágot hozzák.
2. Az olcsó borokat minél előbb, max. 2 éven belül meg kell inni, mert bár minden évjáratban ugyanolyan az ízük, az évek során gyorsan romlik a minőségük. Magyarul nem alkalmasak a tárolásra.
3. A drágább, magasabb minőséget képviselő borok szerkezetükben és ízükben is tükrözik az évjáratot.
4. Az igazán komoly tételek tükrözik az évjáratot, és érdemes lehet őket évekig, kivételes esetekben akár évtizedekig tárolni (persze csak megfelelő körülmények között)

Milyenek a magasabb minőségű borok a jó és a rossz évjáratokban?

Melegebb évek esetében gazdagabb ízűek a borok (a fehérek gyakran trópus gyümölcsösek, az vörösek pedig szilvalekvárosak, csokoládésak), és az átlagnál magasabb az alkoholtartalmuk, alacsonyabb a savtartalmuk. Hűvösebb évjáratokból viszont a borok könnyedebbek – néha élesebbek a savaik (a fehérek ízvilága citrusos, bodzás lehet, a vöröseké meggyes, cseresznyés, paprikás). Az igazán kemény évjáratokban jelentősen megcsappanhat a borok mennyisége. 

Van egy tényező, amivel szintén számolnunk kell. A szüretet követő évben, amikor bemutatják az újbort, a premier évjáratra jellemző vonások nem marad állandóak: idővel ugyanis változni fog a bor. Ha viszont szeretjük a termelőt vagy a borvidéket, egy próbát mindenképpen megér!

via GIPHY

Évjárat áttekintő, az utóbbi 10 évről

Villány

A legszerencsésebben 2006-ban, 2007-ben és 2009-ben alakultak a villányi borvidék időjárási tényezői. 2010 országosan katasztrofális év volt. 2013-ban, 2014-ben közepes minőségű, 2008-ban, 2011-ben és 2012-ben pedig bár kisebb mennyiségben, de egészen szép borok születtek.

Tokaj

A legrégebbi, azaz 2006-os, 2007-es és 2008-as évjáratok voltak a kiemelkedőbbek Tokajban, majd 2009-2012-ig a legtöbb helyen sajnos esély sem volt aszúsodásra. A hosszú szünet után 2013 sokkal jobban alakult, a 2014-es borok viszont ismét kicsit szegényesebbek, már ahol készültek egyáltalán.

Eger

2006 roppant elegáns, kiegyensúlyozott borokat adott Egernek, a 2007-es év már több kihívással járt, de a jó borász rossz ugye évjáratban is tud jó bort készíteni. 2010 itt sem volt igazán kedvező, de a 2008-as, 2009-es, illetve 2011-es és 2012-es borok már szebben alakultak, 2013 jelentőssége pedig egyre csak növekedni látszik.

Szekszárd

Szekszárdon a 2006-os, 2007-es, 2009-es és 2011-es évjáratok voltak a leggyönyörűbbek , amikor is hosszan érlelhető és kifonomult borok születtek. A 2008-as, 2012-es és 2013-as évek főleg a nagy testű, tanningyűjtő fajtáknak (cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot) kedveztek, viszont 2010, 2014 minőség és mennyiség tekintetében is gyengén alakult.

A 2016-os évjárat pedig egyelőre úgy tűnik, a legtöbb borvidéknek kedvezett!

Főkép