A narancsbornak nem csak az a különlegessége, hogy semmi köze sincs a narancshoz. A bor a nevét a színéről kapta, mely egy egyedi, rég elfeledett eljárásnak köszönhető: fehérbort készítenek vörösboros iskolázással. 

4000 éve Grúziában már készítettek így fehérbor, de ma Grúzia mellett főként Észak-Olaszországban (Friuli, Collio régió), Szlovéniában (Kras környéke) és Horvátországban (Istria) jellemző. Néhány éve végre itthon is kísérletezni kezdtek vele, és az eredmények isteniek! Készüljenek (földbe ásott) agyag amforában, betontojásban, hordóban vagy tartályban, az erjedés hossza és a szőlőfajta karaktere igencsak egyedi eredményt hoz létre az így készülő, speciális borokban.

De hogyan is készül a narancsbor?

Úgy, hogy nem a szokásos fehérbor-, hanem vörösbor-készítési eljárással állítják elő a bort; a fehérszőlőt (például traminit, szürkebarátot, juhfarkot, chardonnay-t vagy rizlinget) hosszú ideig hagyják a héjon erjedni (akár több napig, hétig, sőt hónapig is). Eközben rengeteg aroma- és színanyagot vesz fel a must, és végül szép, sötét, narancsos színt és a megszokott fehérborokénál jóval vaskosabb, teltebb, olajosabb textúrát kap.

Mit együnk narancsborokhoz?

A narancsborok általában megosztóak, de mindenképpen divatosak. Még a szakmabeliek is úgy vannak velük, hogy vagy imádják, vagy tudatosan kerülik őket. Az ilyen borok karaktere robusztus, ízükben és illatában méz, húsos trópusi gyümölcsök, mogyoró, dió, lenolaj, boróka, szárított narancshéj jelennek meg. A feltűnő borokhoz pedig feltűnő ételek illenek, például indiai curry-s fogások, marokkói fogások, de a koreai és japán konyha elemeivel is jó barátságban van a narancsbor, legyen az halas- vagy húsos alapú étel. A diós, padlizsános és bárányalapú ételek különösen szép harmóniát alkotnak velük.