A múlt hétvégén biztosan volt időtök egy kicsit pihenni is a húsvéti rohangálás közepette. Ilyenkor remekül ki tud kapcsolni egy jó film, pláne, ha olyan zseni alakítja a főszerepet, mint Sir Anthony Hopkins. A kedvenc boros idézetem tőle származik, és ezt a blogposztot is ő ihlette.
Egyszer egy népszámláló akart kikérdezni... a máját ettem meg jó nagy szemű babbal és chiantit ittam hozzá.
Így lett a chianti egyszerre visszataszító és szuperizgalmas, minden májas-babos főétel kísérője, egy bor, ami legalább olyan népszerűségre tett szert a Bárányok hallgatnak című film után, mint a pinot noir a Kerülőutak után. A depressziós sikertelen író, Miles rajongása sokakat inspirált pinot-gyűjtésre, és az sem meglepő, hogy a Bor, mámor, Provence film után egyből a rozéhoz nyúlsz.
De visszatérve kedvenc pszichopata sorozatgyilkosunkra, talán a gasztronómia, illetve a bor-étel párosítások az utolsó dolog, amiről Hannibal Lecterrel beszélgetni szeretnénk, mégis tőle származik az egyik legjobb tipp, ami akár egy komplett vacsoramenüt is inspirálhat... A chianti.
Íme az említett jelenet
Na de mi is a chianti?
Vörösbor Toszkánából, amit khiantinak ejtünk. A Firenze és Siena között elterülő, mintegy 22 000 hektáros olasz vidéket bortermelő régióként emlegetik évszázadok óta, igaz, a XIII. században még egy a környékbeli dombokról származó fehérbort jelentett a szó. Azonban Chianti borvidékként mára egybeforrt azzal a nevét viselő vörös házasítással, amelynek receptjét a tizenkilencedik század közepén alkotta meg Ricasoli báró, aki később az Olasz Királyság miniszterelnöke lett. A klasszikus arányok a következők voltak: 70% sangiovese, 15% canaiolo, és 15% malvasia bianca, azaz – most figyelj – fehér malvasia. Később aztán a trebbiano került túlsúlyba a fehér malvasiával szemben.
A chianti ma Olaszország legtöbbet exportált bora, ám mind minőségben, mind stílusban óriási eltérések mutatkoznak. Érdemes vigyázni a klasszikus, szalmabevonatú palackokkal, az Antinori nevet viszont annál inkább érdemes megjegyezni, ha jófajta chiantit keresünk a polcokon. A következő aromákat hordozza egyébként a chianti bor: meggykompót, szilva, paradicsomlevél, oregánó, eszpresszó, bőr, dohány, agyagedény. Tannin- és savtartalma magas, teste igen nagy, tehát nem az a lájtos, gurulós vörösbor, az biztos. De érdemes lefejteni a rétegeit és megérteni ezt a sokrétű nedűt.
>>> Isteni chianti borok a Winelovers Webshopban!
Visszatérve Hannibal menüjére...
A chianti tényleg remekül passzol a belsőségekhez (is). Az ikonikus mondatban elhangzó bab egyébként a lóbab (angolul fava bean), ami elsősorban a fiatalabb, gyümölcsösebb chiantikhoz passzol igazán és akár még levesként is helytáll a komoly vörösbor oldalán. A chianti magas savtartalma miatt remekül reagál minden paradicsomos ételre, és a zsírosabb húsokon is könnyedén áthatol, legyen az grillezett máj vagy mondjuk sült bárány. A chianti emiatt a két dolog miatt tehát tökéletes gasztróbor, hiszen igen széles skálát tud lefedni bor-étel párosítások terén.
És Hannibal párosítása konkrétan tökéletes.
Hannibal menüje. Fotó forrása
Találtam is egy receptet, amit szerintem neked is ki kell próbálnod, ha Hannibal-fanatikus vagy. Az eredeti receptet ITT találod, az én fordításomat pedig itt:
Spagetti chiantival és lóbabbal
Hozzávalók (6 adaghoz):
- 1 palack jó minőségű chianti bor
- 0,5 kg spagetti tészta
- 2 teaskanál olívaolaj
- 350 gramm fűszeres olaszkolbász (vagy... csirkemáj, ha elég bátor vagy)
- 1 salottahagyma felaprítva
- 1 fokhagyma felaprítva
- 1 csésze reszelt parmezán
- 1/4 csésze szobahőmérsékletű mascarpone
- 1 kg lóbab megpucolva, héj nélkül
- 1 teáskanál friss rozmaring
Elkészítés:
Főzzük meg a spagettit kb. 2 liter sós víz és a chianti keverékében. Az al dente fokozat eléréséhez kb. 8 percre lesz szükségünk, amíg elő is tudjuk készíteni a ragut. Forrósítsunk fel egy nagy serpenyőt, öntsük rá az olívaolajat, és szórjuk rá a kolbászt. Kb. 4 percig süssük, közben egy fakanállal nyugodtan tépjük apróbb darabokra, majd adjuk hozzá a hagymát, fokhagymát, és további 2 percig kevergessük. Ezután szűrjük le a tésztát, és öntsük az egészet a serpenyőbe, adjuk hozzá a parmezán 3/4-ét, a mascarponét, babot és rozmaringot, kevés sót, és kb. 2 decit a főzővízből. A legvégén szórjuk meg a maradék parmezánnal, és tálaljuk... chiantival. Egészségetekre!
>>> Még több ikonikus italról ITT olvashatsz, például James Bond kedvenc koktéljáról vagy éppen Stifler mamájának favoritjáról.
>>> Kedvenc toszkánai boraimról pedig ITT olvashatsz.