Idén úgy alakult, hogy Montenegróban tölthettem egy hetet. A kirándulást persze alapos kutatómunka előzte meg az ország boraival kapcsolatban. Sokat nem is kellett keresgélnem, mint kiderült, egyetlenegy domináns kékszőlőjük van, ami viszont olyan szép borokat ad, hogy rögtön be is került a kedvenceim közé.
Elképesztő potenciál van a vranacban. Az a fajta bor, amit érdemes hosszan érlelni, és hosszan élvezni is.
A terület
Montenegro szőlőtermelése az ország középső, és déli területeire koncentrálódik. Természetesen rengeteg kisebb, családi pincészet munkálkodik a környéken (kiváló minőségű borokat készítenek), elsősorban a Cijevna folyó két oldalán, ám a 2300 hektárral rendelkező Plantaze borászat egyeduralma mégiscsak vitathatatlan. Nemcsak Délkelet-Európa egyik legnagyobb bortermő vállalkozásáról van szó –11,5 millió szőlőtőkéjük rekordot jelent Európában, de ők készítik a legjobb montenegrói borokat, és persze a legjobb vranacot.
A híres Cemovsko polje nevű terület. Fotó forrása
A balkán ország vezető kékszőlőjét 1977 óta eredetmegjelöléssel illetik, érthető módon. A kivételes minőségű, mégis kevesek által ismert fajta a Skadar-tó mindkét partján, az Adriai-tenger felé, illetve a főváros, Podgorica környékén is elképesztő minőségben terem, 50-500 méteres tengerszint feletti magasságban.
>>> Hogy mitől lehet drága egy bor, legyen az eredetvédett vagy sem, arról ITT írtunk korábban.
A bor
A vranac bogyói nagyok és sötét színűek, a fürtöket legtöbbször kézzel szüretelik. A fiatal vranac borok élénk bíbor színűek és kirobbanó piros bogyós, málnalekváros illattal gyönyörködtetnek. Egy-két év érlelés után aztán a lilából mély rubin színre váltanak és brutálisan komplex aromákat mutatnak, elképesztő tannin struktúrával, lágy, telt kortyokkal. Idővel a bor elveszíti élességét, ekkor hosszú és végtelenül sima kortyokat fogunk érezni, ráadásul olyan aromák is előbukkanhatnak, mint a fahéj, kakaó, medvecukor, eukaliptusz, vanília, rózsa, feketeribizli lekvár, meggybefőtt, vagy éppen cédrus.
Nekem ez volt a kedvencem, ebből hoztam haza jó pár üveggel:
Plantaze - Vranac Pro Corde 2015
Kirobbanó érett cseresznyével és szamócával indít, amit lágy kakaós-vaníliás vonal követ, a korty pedig selymes és hosszú. Ha pár percet várunk, még tovább nyílik, és jön az annyira várt édesgyökér, meggybefőtt és finom fásság. Nem lehet belőle csak egy pohárral inni (pedig a mértéktartás fontos!). Szép szerkezetű, egyensúlyos kortyaiban nem túlzó az alkohol sem (ez az évjárat például 13,7-es). Kerek, komplex, összetett, sokrétegű finomság ez.
A gasztro
Vörös húsokkal csodálatosan működött. Ettem mellé többféle steak-et, cevapit, és különféle (vörös) grillhúsokat, mindegyikre szuperül reagált. Szerintem tökéletesen elbírja a szarvast, a bárányt, és a szuperfűszeres montenegrói kolbászokat, füstölt sonkákat, illetve a kifejezetten zsíros sajtokat is. Hal mellé kevésbé választanám, bár a vranac rozéja nagy duzzogva még azzal is működne. Emellett gulyással is el tudom képzelni, sőt, komolyabb, csokis-kakaós desszertekkel is.
Naše zdravlje!
