Milyen emberi alapélmények jelennek meg a Húsvétban, illetve a borban, és hogyan kapcsolódnak ezek a húsvéti időszakhoz? Hogyan találnak bennünk utat ezek és hogyan fejezhetjük ki érzéseinket a megfelelő bor kiválasztásával?
Kép: https://www.concealedwines.com/
Szerző: Hajdu Ferenc
A húsvéti ünnepkörben számos vallási és természeti hagyomány rétegződik. Az újjászületés húsvéti üzenete jelentheti az élet megismétlését, az új élet megjelenését, valamint a már meglévő - akár szunnyadó, átalakuló, vagy belső életünk - megújulását is.
Megtalálhatók a természeti ember mágikus játékai a termékenység rítusaival, amit a környezetében tapasztalt megújulás és újjáéledés élményére épít; jelen vannak az ősi egyiptomi Ízisz és Ozirisz történetek nemzést és újjászületést bemutató misztériumai; a zsidóság drámai, egyiptomi szabadulásának és megújulásának emlékezete; a hellén mítoszvilág dionüszoszi alakja; és a megfeszített, megváltó Jézus feltámadása is.
Vizsgáljuk meg közelebbről e két utóbbit, és azt, hogy miként befolyásolhatja lelki hovatartozásunk akár a húsvéti borválasztásunkat is.
Istenek és emberek
Dionüszosz borban megtestesülése egyfelől a mindent fegyelmező és feszélyező korlátozás megsemmisítésében nyilvánul meg - amely a termékenységhez is vezet -, másfelől az összetörettetésben, (lelki szenvedésben) és átváltozásban (lelki megújulás, újászületés).
Ennek az útnak a már-már drámai, hellén lelkivilágot súroló tragédiája, hogy csak a valósságal ütközéssel kiváltott bizonyos fokú és intenzitású szenvedés miatt adjuk fel illúzióinkat, és értékeljük át kialakított énképünket, amivel észrevétlenül azonosultunk az önmegfigyelésre képes tudatosság éber figyelme helyett.
A keresztény Krisztus alakja már a szenvedés átértelmezésével járó utat mutatja be számunkra, igen áldozatos módon a saját példáján, tanúságtételén keresztül.
A többek között a szenvedéstörténetében tanúsított hozzáállása, lelki és szellemi ereje előtt gyakran értetlenül, vagy inkább határtalanul esendően állunk, és azt gondolhatjuk, hogy a cselekedete nem életszerű, nem emberi.
Az életösztönnel szembeállónak tűnik az a szeretet, amivel csodálatos módon viszi végbe küldetését, s amivel tisztán látja, hogy mások csak félelemből vagy tudatlanságból bántják ("ok nélkül gyűlöltek”).
Kép: https://www.medicaldaily.com/
Üzenetében nem csak az olvasható, hogy az embernek egyedülálló képessége van a félelmeit megérteni és eléjük állni, hanem az is, hogy milyen gépies és veszélyes a tudatosság nélküli, automatizmusok és félelmek által ezérelt élet vagy inkább "létüzemmód".
Azt is megmutatja, hogy ezt a létüzemmódot világos és nyitott, mindig figyelmes tudattal kerülhetjük el, ami képes minden sötétséget és félelmet fényesen és áttetszően megvilágítani.
A valódi szeretet nem ismeri a félelmet, különben észrevétlenül, bármelyik pillanatban befolyásolássá, manipulációvá válhatna. Aki pedig csupa szeretet és nem fél, és semmit nem ad hozzá a valósághoz, annak mit jelent a szenvedés? Szenved-e egyáltalán, vagy csak fizikai fájdalmat érez?
“Szaporodjatok és sokasodjatok!”
Az élet megismétléséhez kapcsolódik az egyik legelemibb vágy, késztetés vagy ösztön, a szaporodás aktusa, a hozzá kapcsolódó kéjjel, gyönyörrel és eksztázissal. Ez a sóvár vágy biztosítja az utódnemzést, az örökítést, segíti a nemek vonzódását és termékeny találkozásukat.
A bor ehhez dionüszoszi erővel szabadítja fel a gátlásokat, az önkontroll tompításával felerősíti az ösztönök világát.
A bor által nyert bódulat elősegítheti a nemzés és a nemi örömök megvalósulását; akár csak egy mámoros lebegéssel, vagy akár a féktelenség bizonyos állapotaival, amivel magához édesgeti az eksztázisra vágyókat.
Az eksztázis lélektana
Valójában mi az az eksztázis, és miért vágyunk rá annyian?
Önkívület, vagyis amikor nem akarunk önmagunk lenni, vagy nem tudunk tulajdonképpeni önmagunk lenni.
Az önkívület utáni vágyakozásunk miértjét félelmeinkben, elfojtott érzelmeinkben, az erős befolyással bíró környezetünkből (család, társadalom, média stb.) az elménkbe ivódó-szövődő elképzelésekkel, programokkal azonosulásunkban találhatjuk meg.
Ebből a felvett énképből képes Dionüszosz valamicskét lefaragni, és közelebb hozni az igazság és a valóság benyomásait.
A belénk nevelt, belénk ültetett - akár csak folyton sugallt vagy elvárt - önmagunkkal szembeni elégedetlenség rengeteg feszültség forrásává válhat, és útját állja önmagunk tárgyilagos szemlélésének is.
Érthető, hogy aki erővel próbál magán változtatni azért, hogy másoknak és a másokéval azonosított saját elvárásainak megfeleljen, az kudarcot vall, ha megpróbálja csökkenteni belső feszültségeit.
Az önkívületi állapot így nem csak egyre vonzóbbá válik számára, de számos, az énnel elégedettség érzéseit ideiglenesen helyettesítő egyéb érzésekben is testet ölthet. Ilyen például a borzongás, az izgalom, a kéj, de ha ragaszkodunk hozzájuk boldogságunk külső forrásaiként, akkor tünékenységük miatt megelégedettségünk eleve kudarcra van ítélve: az átélés pillanatában megjelenik az elvesztés miatti félsz, vagy a ráunás, hiányuk viszont folyamatos sóvárogást, búslakodást, hiányérzetet ébreszthet bennünk.
Kép: https://www.greece-is.com/
Bor, a lélekhez mérve...
Milyen bor illik az ilyen lélekállapotokhoz, a belső utak felfedezéséhez?
A megújuló élet hangulatához mindenképpen egy friss, könnyed fehérbor vagy akár rozé illik legjobban, ami kirobbanó sav-játékával, gyümölcsös illataival eszünkbe juttatja az újjászülető, -éledő természet energiáit, s hozzá a gátlások felszabadításával “kis halálra” csábít. Olyan bor, amely az új élet szándékát és lehetőségét hordozza magában.
Ahogy a fiatal bor friss, intenzív, vadóc aromái kinyitják érzékeinket, úgy mi magunk is kinyílunk a saját és mások szépsége, vagy akár az egyesülésben végződő vonzalom felé.
A belső újjászületéshez komolyan összetört, tehát hosszasan macerált borok illenek, amelyeket megfelelő ideig érleltek. A hosszú maceráció eredménye egy színanyagban gazdag nedű, magas rezveratrol tartalommal, mely - talán ebben a kontextusban nem véletlenül - szív-, és érrendszerünk megújítója.
A hordóban érlelés nem csupán a bor csersavjait kerekíti le, teszi bársonyossá, de ízvilága összetettségéhez is hozzájárul. Tölgyfás vonalakat, pörkölési aromákat (vanília, csokoládé, karamell, vaj, csonthéjasok) hoz ki a borból. Mélyebb és teltebb vonásokat hoz előtérbe (pl. aszaltgyümölcsök aromáit vagy érett, kompótos, lekváros gyümölcsök ízeit, nektáros jegyeket), amely megkívánja konkrét jelenlétünket - különösen, ha módunkban áll szellőztetni a (vörös)bort, amely így percről-percre változhat az aromák kinyílásával.
Aki pedig kimondottan a krisztusi áldozatossággal és szeretettel kíván azonosulni, az nézzen szét a hasonló ihletettségű, akár egyházi akár világi követők, keresők, testvérek között (Pannonhalmától Ráspiig), hiszen az áldozatos munka, a szentség élménye, vagy akár a Jézustól tanulás nem intézmények, vagy személyek kiváltsága, hanem mindenkié, aki képes figyelni és jelen lenni abban, amit csinál, és így nem járhat rossz úton a teljesség felé.
...s végül az ételhez párosítva
A hagyományos magyar húsvéti fogások között legelterjedtebb a főtt tojás és a sonka tormával, esetleg a kalács. A menü legízesebb része a sonka a tormával.
Tekintve, hogy a torma mellbevágó élményt adhat az érzékszerveinknek, olyan bort érdemes választani, ami nem próbálja meg túlszárnyalni az illatát saját illataival. Nem javasolt kifinomult fajtákat, vagy csersavban gazdag fajtákat felszolgálni sem.
A malachús porhanyós, zsíros jellege és a torma “fűszeressége” mellett a bornak meg kell állnia a helyét, ezért egy jó kadarka kiváló választás lehet.
A célnak egyéb friss, egyszerű, jó ivású vörösbor is megfelel, például kékfrankosból vagy zweigeltből.
Ha pedig bárány kerül az asztalunkra, akkor az elkészítési módjától szinte függetlenül ihatunk hozzá egy merlot-ból készült bort. Kivételes eset, ha a húshoz nagyon jellegzetes, uralkodó ízű mártást adunk. Ilyenkor ezt is vegyük figyelembe a bor választásnál, hogy ne üssék egymás ízét és erejét.
A syrah, a zinfandel és a malbec is jól illik a bárányhúshoz, ha Magyarországon is viszonylag könnyen elérhető fajtákból válogatunk.
Vegetáriánus és vegán menükhöz, illetve előbbi esetén aki a kalácsnál és a tojásnál marad, javasolt hordós érlelésű félszáraz, félédes fehérbort bontani.
Az édességek párosításánál - amiben a kalács, kuglóf és hasonlók jellemzően központi szerepet játszanak - ne feledjétek, hogy a süteményben és a borban az édesség mértéke legyen hasonló.
Nagyon finom például, ha a diós süteményhez diós jegyeket hordozó, fahordós érlelésű bort, a mazsoláshoz mazsolás vonásokkal rendelkező fehérbort keresünk, mint például a szamorodni, vagy az aszú.
Bármi is kerüljön az asztalotokra, boldog és békés húsvéti ünnepeket kívánunk valamennyiőtöknek! Ha pedig szeretnél te is többet megtudni a borokról, iratkozz fel az egyik tanfolyamunkra!
Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünkhöz!
