Brazília több, mint foci, szamba és favelák – Chile és Argentína után ez a 3. dobogós bortermelő ország Dél-Amerikában. Az astiszerű édeskés habzóborok és egyszerű asztali borok után végre már itt is komoly borokat kóstolhatunk a nem kevésbé komoly helyi ételek mellé. Így párosítanánk mi az olimpia idején!

Mit együnk Rióban, és főleg: mit igyunk hozzá?

Brazília legfontosabb nemzeti étele a feijoada, ami egy tartalmas, feketebabos sertéspörkölt, ehhez gyakran disznófül, disznófarok, szegfűszeg, bacon, koriander és még narancs is kerül. Simítsuk ki az ízrengeteg okozta zavart egy tanninos, habzó vörösborral, például ausztrál sparkling shirazzal, a helyi Rio Sol Rouge Espumante Brut-vel. A pezsgő magas savtartalma segít oldani a zsíros falatok okozta nehézséget is.

A halételek, főként a húsos harcsából vagy laposhalból kifejezetten kedveltek errefelé. Készíthetünk otthon moqueca-t (egyfajta mártogatós) kókusztejből, paradicsomból, friss lime-léből, sok hagymából és garnélából is, a siker garantált. Ez egy szexi, de tartalmas és nagyon ízletes fogás, ahol a rengeteg zöldség ízét szuperül kihozza a legtöbb brut pezsgő. 

A churrasco tulajdonképpen grillezett húst jelent, ezt is bármelyik étteremben, tapasbárban megtaláljuk. Mivel a brazilok nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy az állat bármelyik részét kidobják, gyakran vese, máj vagy egyéb belsőség is került a grillrácsra. Természetesen rengeteg hagymával, chilivel, lime-mal vagy koriander kíséretében. Emellé a fogás mellé egy szép szerkezetű, sűrű, helyi malbec a legszuperebb választás.

A pirão a brazil "szegények eledele", és míg mi itthon kukoricából vagy grízből főzünk kását, addig a brazilok maniókából, mégpedig hús- vagy halleves hozzáadásával. Természetesen semmiképp ne a francia, fehérboros bouillabaisse-t képzeljük magunk elé, hanem szigorúan csontokból főzött levest. A viszonylag ízszegény ételhez kortyolhatunk egy vaskosabb, zöldfűszeres zöldveltelinit vagy finoman vaskos chardonnay-t, sőt ha itthon főzünk pirão-t, kóstoljuk meg somlói vagy tokaji száraz furminttal is!

Carne seca com banana verde: a brazil szárított hús sajátos verziója, zöldbanános, paradicsomos, kukoricaolajos raguval, kevés fokhagymával. Focizás, capoeirázás vagy karneválozás után kellően feltölt energiával, és mivel a brazilok imádják a testmozgás és szórakozás szinte minden formáját, levezetésképpen gyakran fogyasztják is ezt az ételt. Ételeik és italaik roppant sokszínűek, és ez a változatosság boraikban is kezd visszaköszönni. Kóstoljunk mellé egy húsos, gyümölcsös merlot-t, a vadiúj brazil zászlós bort!

Milyenek a brazil borok?

Brazíliában minőségi borról az 1990-es évek eleje óta beszélhetünk, előtte leginkább a mennyiség számított termelési szempontnak. Az ország hat kisebb borvidéke a legdélebbi pontra koncentrálódik, ezek az uruguay-i határ mentén, Rio de Janierótól 1300 km-re találhatóak. Zászlós szőlőként manapság a merlot jelentkezik, de a malbec, tannat és tempranillo fajták is remekül érzik magukat errefelé. Fehérborokat tekintve a chardonnay az első számú fehérszőlő, amiből meglepően elegáns és vagány pezsgők is születnek (pl. Espumante Chandon Excellence Brut Rose Brasil). 

Serra Gaûcha: a „kis Olaszországként” is emlegetett vidék az egyetlen brazil eredetvédett terület, itt születnek a Vale dos Vinhedos borok. A 450-750 méter magasságban, bazalttal borított termőföldeken hagyományos palackérlelésű pezsgők is készülnek (Pinto Bandeira). Itt leginkább a bordói fajták érzik jól magukat, hála az évi 22 fokos átlaghőmérsékletnek és az enyhe éjszakáknak.

Campanha Gaûcha: Az uruguay-i határhoz legközelebb lévő, legújabb terület 200-450 méterrel van a tengerszint felett, talaja főként meszköves, gránitos. A borok itt tökéletesen beérnek, legszebb formájukat a cabernet sauvignon, a tannat, a touriga nacional, és a tempranillo fajták hozzák, de a fehérborok közül a chardonnay, sauvignon blanc és pinot gris is egyre szebb arcukat mutatják.

Serra do Sudeste: Campanha Gaûcha felett és az óceánhoz közelebb fekvő terület ez, mely természeti adottságaiban Campanhahoz nagyon hasonló. Az óceán hűsítő hatása révén komplex és egyensúlyos borok érkeznek erről a borvidékről, főként ancelota, alicante bouschet, barbera, gamay, malbec, marselan, syrah és touriga nacional, illetve rizling fajtákból.

Campos de Cima de Serra: Az alacsonyabb hőmérsékletnek és szinte állandó szélnek köszönhetően az itteni borok kiváló alapot kapnak a hosszan érlelhetőséghez, és magas minőséghez. A vörösborok roppant tartalmasak, de a fehérek is aromaanyagokban gazdagok. Az eddig Serra Gaûcha árnyékában lévő apró borvidék még csak most kezdi bontogatni szárnyait.

Planalto Catarinense: a Serra do Sudeste régiótól északabbra fekvő területen már 900-1400 méter magasban nő a szőlő. Ez az egyik leghüvösebb terület, ahol legjobban a cabernet, merlot, pinot noir, illetve chardonnay és sauvignon blanc fajták adják a legszebb, legropogósabb borokat - és pezsgőket.

Vale do São Francisco: Serra Gaûcha-tól majdnem 5000 km-re északabbra fekvő terület az egyetlen, ahol öntözéssel kénytelenek táplálni a szőlőtőkéket, és az éghajlatnak köszönhetően évente kétszer is szüretelnek. A forróságot a syrah, tempranillo, touriga nacional and cabernet sauvignon, chardonnay, chenin blanc, malvasia és moscato fajták tűrik a legjobban, így itt leginkább ezeket érdemes kóstolni.