A kérdés egyszerű, a válasz összetett. A közkeletű vélekedéssel ellentétben ugyanis érezhetünk dohos aromajegyeket a borban, akkor is, ha csavarzáras. 

>>> A csavarzáras borok előnyeit EBBEN a blogposztban szedtük össze. 

Nem árt legelőször tisztázni, hogy a dugósság bizony borhiba, amibe ha belefutsz, akkor nincs mese, a palackot cserélni kell. A betegségek közül valóban ez az egyik legkellemetlenebb, amikor dohos, ázott kartonpapírra emlékeztető szagot érzel a borban. (A dugós borokról, meg arról, hogy érdemes-e elfőzni azt, ITT olvashatsz.)

Kis kémia: a parafa pórusaiban megtelepedő, klórvegyületekkel táplálkozó penészgombák felelősek mindezért, és a parafadugóval lezárt borok akár 8%-át is érintheti a probléma. A fertőzést a triklóranizol vegyület okozza (TCA), amely a szemnek teljesen láthatatlan, úgyhogy kizárólag az orrodra támaszkodhatsz. 

Bár 100 borból tényleg csak néhány palackot érinthet a probléma, mégis elképesztő fejfájást tud okozni a borászoknak, ezért választják ma már egyre többen a csavarzáras megoldást a parafa helyett, így ráadásul a mai trendeknek megfelelő, gyümölcshangsúlyos borokat készíthetnek. És ezt az üde karaktert a TCA kinyírja. 

Az is tény, 

hogy a TCA rokona, a kevésbé ismert TBA (tribrómanizol) ugyancsak tud a parafa pórusaihoz kapcsolódni, sőt, a borászatokban használt fahordókra, a pince falára, vagy éppen a fa raklapokra is rá tud telepedni. Innen pedig már csak egy ugrás a polietilén fólia, amelyet a csavarzárak belsejében használnak. Erről például (angol nyelven) ITT is olvashatsz. 

Úgyhogy a hír igaz, a csavarzáras bor is tud "dugós" lenni. Ezt bizony saját és kollégáim tapasztalatai is alátámasztják, ugyanakkor szerencsére nem kell izgulnunk, mert a jelenség nagyjából annyira ritka, mint a fekete özvegynél a házassági évforduló.