Mindannyian tisztában vagyunk a borral. Mégis ki tudja, hogy a biztos ismereteink hány százaléka csak mítosz? Helyreigazítunk tíz közismert tévhitet, amelyekről a hivatkozásokon részletesebben is olvashattok.
Szerző: Kis Hajnalka
- Minél drágább, annál jobb
Nem tagadható. A drágább bor rendszerint jobb minőségű. Mindenesetre a bor árát jóval több dolog befolyásolja, mint egyszerűen csak a minősége. Felsrófolhatják az árat a szőlő és a bor készítéséhez használt laboratóriumi költségek, a közönség borról alkotott elképzelése, a bor érleléséhez használt hordó ára, a címke tervezési költsége vagy a csomagolás költsége. Léteznek kevésbé népszerű szőlőből, helyen vagy pincék által készített borok gyakran egyedülálló minőségben, és olcsóbban is.
Szögezzük le: minden borban van szulfit, hiszen a szulfit az erjesztés során természetesen keletkezik. Ami igaz, hogy néhány borász ezen kívül ad a termékéhez szulfitot. A kénnek három szerepe van: megakadályozza a oxidációt, valamint antiszeptikus hatású és stabilizálja a bort. A biobornál nincs olyan kitétel, hogy nem lehet ként hozzáadni, csak a mértéke alacsonyabb a nem biohoz képest.
Azzal, hogy kihúzzuk a dugót a borból és egy darabig a konyhaasztalon hagyjuk, valójában nem sok mindent érünk el. A palack keskeny nyakán keresztül alig jut levegő a borhoz. Ha szeretnénk kibontani az illatokat és levegőhöz juttatni a bort, akkor mindenképpen öntsük ki egy pohárba, vagy dekantáljuk az egész palackot.
- A bor idővel csak jobb lesz
Sokan hiszik, hogy a régi borok jobb minőségűek a tavalyi szüretnél. Ez igaz...lehet. Nem minden esetben. A bor romlandó termék és a legtöbb bor bizony már az élete első öt évében fogyasztásra termett. A borok nagy részét nem arra készítették, hogy évtizedeken keresztül tovább érjenek a palackban, és azok a borok, amik erre képesek, megfelelő tárolást igényelnek. A koncentrált gyümölcsös illatokat, ellenálló savakat és strukturált tannint tartalmazó borok a legalkalmasabbak a hosszú érlelésre.
A csavaros kupak gyakran látható olcsóbb borokon, ez a képzet talán ezért alakult ki. A csavaros kupakok sima, frissített változata viszont egyre népszerűbb, különösen Európán kívüli bortermelő vidékeken. Immár tekinthetők a hagyományos parafadugó 2.0 alternatívájának is, hiszen teljesen elszigetelik az italt az oxigéntől. Ezzel biztosítják, hogy a bor ízletes és a lezárás pillanatával azonos állapotú maradjon. Elfogadható általánosítás, hogy a csavaros kupak fehér borokhoz és könnyed vörösborokhoz megfelelőbb, hiszen a testesebb, összetettebb vörösök számára előnyös a palackban lezajló mikrooxidáció.
Másik oldalról a dugószagú bor probléma megelőzésére is egyre bátrabban fordulnak a csavaros kupakhoz. A dugószagú bor elsődleges oka egy kémiai vegyület, a TCA (triklóranizol), ami sok esetben a dugóról mászik át a borba.
- A fehér bort nem érdemes éveken át tárolni
Ugyan már!
Igaz, hogy az érlelésre érdemes vörösborok rendszerint a tanninnak köszönhetik a hosszú életüket, annak a kesernyés anyagnak, ami a szőlő héjában található nagy mennyiségben. Az is igaz, hogy a fehérborokat rendszerint héj nélkül erjesztik, nagyon ritkán fogható rájuk, hogy tanninosok. Mindenesetre egyéb tényezők is hozzájárulnak egy bor elérhető korához, beleértve az alkoholtartalmat, a savtartalmat és a cukortartalmat. Az érlelés a bor palackozása után kezdődik. Érlelés során egy sor összetett anyag jelenik meg, ami megváltoztatja a bor vegyi összetételét, eltérő illatokat és ízeket képez egy éppen palackba került borhoz képest. Egy jobb minőségű champagne, német Riesling, vagy hordós chardonnay nem ijed meg az évek múlásától.
Hát...ehhez is van hozzáfűznivalónk A kalória nem a bor színétől függ. Az alkoholtartalom és a maradék cukortartalom az irányadó. Egy pohár borban durván 125 kalória van és megközelítőleg 4-8 gramm szénhidrát.
Csak óvatosan! Van alapja, de mégsem ilyen egyszerű a helyzet. Ha a bor-étel párosításról beszélünk, akkor első helyen a személyes hozzáállást érdemes figyelembe venni. Ezután következik az illatok és ízek érezhetősége és az ebből adódó párosítása. Egy könnyed halszeletet egy hordós cabernet sauvignon agyonüt, egy lágyabb kadarka vagy pinot noir viszont kifejezetten kiemel. Hagyatkozzunk az ízlelőbimbóinkra, ami kedvünkre van, azt bátran alkalmazzuk!
- Az igazi bor egyfajta szőlőből készül
Az egyfajta szőlőből készült borok se nem jobbak, se nem rosszabbak a cuvée boroknál. A címkén adott esetben meg van adva, hogy milyen szőlőfajtából készült az ital, és az is, hogy a fogyasztó milyen illatokat és ízeket várhat el a bortól, de biztosan nincs megbízható információ a minőségéről. Az eltérő vagy egy szőlőfajtákból készült borok simán mozoghatnak a minőség teljes skáláján. Ezer millió oka lehet annak, hogy miért kerül többféle szőlő egy borba.
Az egyik például egy meghatározott koncepcióval a fejében dolgozó borász, aki egyetlen szőlőfajtával nem éri el a célját, ezért hozzáad egy másik szőlőfajtát is az italhoz. Klasszikus példa, amikor a cabernet sauvignon durvaságát a merlot bársonyosságával puhítják Bordeaux-ban.
Ezen szabad hangosan is kacagni. A világ legdrágább bora édes! A tokaji aszú, a kanadai jégborok, a német rizlingek pedig kifejezetten ízletes és egyértelműen szofisztikált közönség számára készült borok.
Remélhetőleg helyreigazítottunk néhány félrecsúszott információt, és reméljük, hogy ettől csak nagyobb kedvvel bontjátok fel a következő palackot egy jó kis boros beszélgetés mellé!
Tetszett a bejegyzés és érdekel a borok világa? Olvasd el a Winelovers blog többi írását is, vagy csatlakozz borrajongó közösségünk.
