Egy borrégiónak érdekes lehet a története, a földrajzi helyzete, a termesztett szőlőfajtái, de akár a éghajlata is. A Balatoni és Felső-Pannon borrégiókat részletesen ismertető sorozataink után a Duna borrégióba ugrunk át és a nyár hátralévő részében kitérünk sok itteni érdekességre, amivel az augusztus 20-i asztalnál is villoghattok. Ma a borrégió általános képét vázoljuk fel. Tartsatok velünk!
A száraz vagy édes bor megnevezéséhez hozzászoktunk, de tudjuk, mit jelent? A kezdő borivók számára a zűrzavar a tényleges terminológiában rejlik. Az édes egy érzékelt íz (mint a sós, savanyú vagy keserű), míg a száraz inkább egy halmazállapot. Szinte nincs is értelme ezt a két kifejezést egymással szembeállítani.
A Felső-Pannon borrégió sztárjainak – egyébként nem érdemtelenül – számító Pannonhalma és Etyek-Buda árnyékában búvik meg a (szintén viszonylag jól ismert soproni mellett) a neszményi és a Móri borvidék. Utóbbi ráadásul Magyarország 22 borvidéke közül a legkisebb.
A Felső-Pannon borrégió számos érdekességet tartogat egy borkedvelő számára, de kulturális és turisztikai szempontból is rengeteg látnivalót találhatunk a régióban, és akkor még a kirándulási lehetőségeket és a kiváló természeti adottságokat meg sem említettük.
A Felső-Pannon borrégió szőlőfajtái terén is igen változatos palettával rendelkezik, köztük van Magyarország legnagyobb mennyiségben termesztett szőlőfajtája is: a kékfrankos. Legalábbis hazánkban így nevezik ezt a szőlőt, de csak Európában több mint negyven névváltozata van. Az utóbbi években megnövekedett presztízse és nem csak önállóan palackozzák, de alapja a szekszárdi és az egri bikavérnek is.
A Neszmélyi borvidéken kalandozva nem kerülheti el a figyelmünket, hogy milyen jelentőssé is váltak itt az utóbbi években az illatos fehér borok. De hogy melyek is ezek a fajták? Miért ilyen jelentősek Neszmélyben? És miben rejlik kiemelkedő népszerűségük? – A mai cikkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Sopron, Pannonhalma, Mór, Neszmély, Etyek-Buda – mindegyik olyan egyedi és önálló karakterrel bíró borvidék, hogy első hallásra talán meglepődünk azon, hogy ezek a vidékek egy területhez, a Felső-Pannon névre hallgató borrégióhoz tartoznak. Már az elnevezésből is sejthető, hogy közülük az ötödik, az Etyek-Budai fekszik legközelebb a fővárosunkhoz. De vajon ez a közelség áldás vagy átok, előny vagy hátrány a számára? Mit tudunk erről a borvidékről? Egyáltalán: mit ÉRDEMES tudnunk? Ennek járunk most utána!
A Felső-Pannon borrégióra jellemző fejlettség és kulturális sokszínűség az itt haladó nyugati kereskedelmi utaknak illetve a Duna közelségének ugyanúgy köszönhető, mint az ideérkező szerzetesek és telepesek megjelenésének, szorgosságának, vagy a térség geopolitikai elhelyezkedésének és történetének.
A bor különleges helyet foglal el nem csak a szívünkben, hanem az italok között is. Az elkészítéséhez nem akármilyen szakértelem szükséges, gazdag történelmi hagyománya van mind az előállításnak, mind a fogyasztásnak, valamint a gasztronómiával is könnyedén él áldásos szimbiózisban. A szőlőfajták és az érlelés módjának változatossága miatt rendkívüli sokszínűség jellemzi. Mivel a minőségi szőlőtermesztéshez nem megfelelő akármilyen talaj és akármilyen éghajlat, érlelni sem lehet akármiben és akárhogyan, valamint borász sem lehet csak úgy akárki, ezért a jó bor termőhelye csábító, felfedezésre váró úticél a borkedvelők körében.
A „vegán bor” kifejezés hallatán az embernek olyan érzése támadhat, mint amikor egy zacskó rizsen azt olvassa (megtörtént eset), hogy gluténmentes, vagy a mirelit brokkolin azt, hogy nem tartalmaz tejszármazékot. („Miért is tartalmazna?”) A vegánság a köznyelvi szóhasználat szerint növényi alapú étrendet jelent, a bor pedig növényből készül – hogyan is lehetne akkor nem vegán?
